Képzeljétek azt, hogy már tavasz van,
kirügyezett a fákon minden új hajtás,
s a gyertyános tölgyben nyíló téltemető virág,
Képzeljétek azt, hogy a zöld pázsitú réten,
százszorszépek ébresztik a napsugarakat,
melyeknek aranylón csillogó fénynyalábjai,
jázminokra lehelik tavaszcsókjukat.
Képzeljétek azt, hogy a fehér hóvirágok,
bölcsőágyon ringatják a kristályteleket,
és álomba ölelik azokat a kettétört gallyakat,
melyek avarba temették a faleveleket.
Képzeljétek el, hogy a fázós szív is áraszt,
égig érő lánggal égő fényes tüzeket,
melyeknek lobogásában, mint egy ékes kincs,
gyönggyé selymesedik az emberszeretet.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése