Egy kincs van minden nemzetnek adva,
Míg azt megőrzi híven, addig él.

E kincs neve: az édes anyanyelv.

 Jókai Mór

Az UNESCO 1999. novemberi konferenciáján határozatot hozott arról, hogy február 21-e az anyanyelv nemzetközi napja.

A határozat célja a nyelvi változatosság, a kulturális sokrétűség megőrzése. A világ kulturális hagyományainak ápolásához ugyanis éppen a különböző nyelvek járulnak hozzá leginkább. Ezért szükséges minden lehető eszközzel megőrizni az anyanyelvek sokszínűségét, hiszen ez nagymértékben hozzájárulhat a népek közötti szolidaritáshoz is.

A tudományos felfogás szerint nincs semmiféle rangkülönbség a nyelvek között. Minden nyelv a természet, az emberi lélek csodálatos műve. Valamennyit egyformán becsüljük. Nem hirdetjük, hogy a miénk a legszebb és legkülönb. Dicséretnek ez talán sok volna, talán kevés. 

Édesanyánkról sem mondjuk, hogy ő a legszebb asszony az asszonyok között. Nem mérjük sem a szépségversenynek győzteseihez, sem a mozicsillagokhoz. Ez illetlenség volna és ízléstelenség. 
Csak azt mondjuk róla, hogy ő az egyetlen, hogy ő az édesanyánk, s ezért szeretjük. 
Kosztolányi Dezső

Anyanyelvünk napja

Hányan beszélik a Földön e szép nyelvet,
mely oly sok nagy költőnk ajkairól zengett?
Hány szív dobban meg a csodás ritmusára,
tolul könny szemébe édes dallamára.

Minden népnek megvan saját anyanyelve,
közösségformáló, megtartó ereje.
Azt mondják, az ember ahány nyelvet beszél,
annyi személyiség az, mely lelkében él.

Két dolog kell, ami kísérje életed:
a becsület és az édes anyanyelved.
Mindkettő ott él bent, mélyen a szívedben,
vezéreljen végig egész életeden.

Hisz az első szó, mi ajkadat elhagyja,
nem más az, mint drága édesanyád szava.
Életünkben van egy nagy, komoly feladat,
ápolni, védeni a magyar szavakat.

Lehet az embernek öröme vagy gondja,
az anyanyelve az, melyen ezt hallatja.
E nyelven szól dala, vagy sír a bánata,
amikor dúl benne lelke nagy vihara.

Ez a nyelv kíséri végig az életed,
nincs olyan hatalom, miért elfeleded.
Ezt hagyod örökül a gyermekeidnek,
biztosítva ezzel életét nyelvünknek.
Bőr István Pbor

Végül álljon itt egy gondolat az egyik legnagyobb angol írótól, G. B. Shaw-tól :

"Őszintén mondom, az anyanyelvemen nagyon sokszor képtelen vagyok érzéseimet és gondolataimat teljes pontossággal visszaadni. A mi nyelvünk gazdag, nagy és praktikus, de viszonylag fiatal… Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit. A magyar nyelvben a propozíciók használata helyett a legtöbb szó végét óriási variációkban változtatni lehet. Ez a művelet a legkisebb érzelmi rezdülést is képes kifejezni és hűségesen visszaadni.”