Utólag jövünk rá, mily tünékeny az élet,
s mily gyorsan szállnak el a hónapok, az évek,
Mily hamar felnőnek, azok a csöppnyi unokák,
Életünkben sok-sok időt eltékozolunk,
mert nem gondolunk arra, egyszer mi is meghalunk,
és mi is leszünk öregek, erőtlenek, gyöngék,
kik naponta elsírják az elmúlásnak könnyét.
Az öregség sok mindenre megtanít majd minket,
és megérteti velünk, hogy a van is, egyszer nincs lesz,
hiszen az elszáguldó idő homokszemként pereg,
amit megállásra késztetni senkinek sem lehet.
Ezért a maradék időt most már úgy becsüljük meg,
hogy értelmet is adjunk a múló perceknek.
Sose kelljen megbánnunk azt, hogy életünk felét,
felesleges kacatként, szórtuk szerteszét.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése