Mikor lement a Nap, bezárult az ég,
elhozta az éjszaka bűvöletét.
Egybeolvadtak a sötét árnyékok,
némaságba ölelték a világot.
Az éjszakában a csönd a földig ért,
s csak a hold csillogtatta sápadt fényét,
múlik a fény, megriaszt az alkonyat,
a dermedt éjben vacog a pillanat.
Majd a néma hajnal hull a világra,
a Hold elfekszik a reggel ágyába,
harkály rezegteti a platán törzsét,
rigó fütyüli reggeli énekét.
Napkelte aranyát csorgatja a nap,
a fák tó tükrében tótágast állnak.
Lágy pipacshullámokat sodor a szél,
a világ hozzánk szüntelen így beszél.
Szuchánszki Aranka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése