Furcsa érzés, nem értem
Én ezt senkitől nem kértem
Egyik percben lenn vagyok a mélyben
Utána repülök fenn a magas égen
Felhőn sétálok, majd érzem a pokol tűzét
Lelkem szárnyal, majd hirtelen megég
Néha úgy érzem, nem kell semmi
Utána a világot át tudnám ölelni
Mélyből a magasba, magasból a mélybe
Hát ennek már sosem lesz vége
Érzem belehalok, ha nem láthatlak
Csak Téged, Téged..Téged akarlak..
Hogyan tovább, még nem tudom
De elszáll minden gondom, és bánatom
Már akkor is,ha csak hangodat hallottam
Ha szemed sugarában megmártózhatom
Vagy fáradt arcod cinkos mosolyát láthatom
Add hát kezed, menjünk együtt tovább az úton
Mint rögös út porának, csillogó gyémántja
Életemnek talán utolsó és legnagyobb ajándéka
Ez az érzés, mint valaha úgy hívtuk,szerelem
E minden képzeletet felülmúló, kozmikus érzelem
Kérlek vigyázz hát reá, és őrizd velem
Ez most mindennél fontosabb nekem
Hisz mindenségből az én egyetlenem
Tőled kaptam, neked köszönhetem
Köszönöm,hogy te hoztad el nekem..
Farkas Kitti
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése