Az országos összeveszés

 1825. február 18.-án, 199 éve született Komáromban Jókai Mór író, mesemondó, újságíró, szerkesztő.

Hát csakugyan elátkozott

Nép vagyunk, az már igaz!

Két felűl az ellenségünk

Annyi, mint az útféli gaz,

De az mind nem elég nekünk:

Egymás között is kell vetekednünk.

Hogyha minden magyar ember,

Kicsiny és nagy, egy hős lenne,

Hős is, bölcs is, egyként jeles,

Mind erőre, mind szellemre,

S egyesülne minden magyar,

Még is csoda lenne a diadal.

Ha volna min osztozkodnunk,

Prédálnók ellenség kincsét,

Vagy ha volna res nullius

A mi mostan közös inség,

S ember ember ellen kelne

Harczra e miatt: - volna értelme.

De a kinek a háza ég,

Hajója zátonyon akadt,

Mért tépi a közös bajjal

Együtt küzködő társakat?

Segítségét kitől várja,

Ha saját felét maga rongálja?

A tegnapi jó barátok

Ma ellenként találkoznak,

Kik tegnap egymást becsülték,

Ma egymásra rágalmaznak,

Jár a szitok, költött gyanú,

Álhír, undok gúnydal, hamis tanú.

A becsületes jó népet,

Mely igazságért sovárog,

Forrás helyett a csap alá

Viszik a lélekkufárok:

Ráuszítják önfelére,

S a kocsmában foly a magyar vére!

S mintha égből hullna a pénz,

Úgy pazalják; nincs szük idő!

Mi vagyunk most a bankárok,

Fizethet a párttéritő.

S hiusága az apáknak

Koldúsbot lesz majd az unokáknak!

Dicső nemzet! Kiről közmondás volt,

Hogy a magyar vigad mindig sírva,

Ez a te mostani mulatásod

Nem könnybe, de vegyül szégyenpírba,

Sírva kiált hozzád a dal:

"Békülj ki legelébb önmagaddal!"

Jókai Mór