Napsugárral simogatnak bárányfelhős angyalok,
kéklő égen, fehér fények párnacsatát csapnak ott.
Zöld ruhában lejt lent a táj, s mutatja a divatot,
szirmot szórva, álmodozva, elmerengik a napot.
Virágos víg dallamokat csicsergik a madarak,
versenyeznek, ki köszönti szebb nótával a tavaszt?!
Rügyet bont kint minden növény, növeszti a levelet,
nagy pompával búcsúztatja a rossz időt, a telet.
Néha még ha könnycseppjeit szórja el a magas ég,
megrettenve rezzen össze az, ki tavasz vágyban ég,
reméli, hogy nem más ez, mint kósza időváltozás,
s hűvös szelek nem röpítik tova az ősi szép varázst!
Szabadi Lívia
Fotó:Tóth Judit
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése