Jött. Nem mondanám, hogy váratlanul. Sőt. Nagyon is vártam. Ahogy minden évben. És tudod, mi a jó? Az, hogy őt semmi nem érdekli. Nem foglalkozik körülményekkel, nem foglalkozik hírekkel, aggodalmakkal, félelmekkel. Csak jön. Teszi a dolgát. Most is bekopogott hozzám, én pedig ajtót nyitottam neki, és beköltözött hozzám. De hozott is valamit. Egy táskát. Amit kinyitott… és csoda történt. A fák dalra fakadtak, lombokat szültek, a nyíló virágok megfestették az utcákat, a Nap pedig meleget töltött a virágok kelyhébe. És a lelkekbe. Mert nem csak a virágok, de a lelkek és a mosolyok is kinyíltak. Ezt a csodát hozta a vendégem.
Úgy hívják: Tavasz.
Csitáry-Hock Tamás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése