szürke égre görcsös ágak
felhős délben ráhajolnak
rügy se pattan nap sem éget
árnya suhan még a télnek
remények szellője játszik
amíg ringva tovalépked
tavasztündér szoknyájáig
csak a sóhajai érnek
könnyet hullat már a hajnal
avar között gombát nevel
nincs ereje már a fagynak
rég elolvadt már a lepel
nyoma sincsen tiszta hónak
kacérkodnak a virágok
beborítják már maholnap
ébresztve a vidámságot
napot várja türelmetlen
addig virraszt a természet
fürdik sűrű esőcseppben
arcát mossa újjáéled
Radnai István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése