Mi kerül a hátizsákba?

Sok mindent gyerekkorból hozunk magunkkal. Mivel gyerekként kezdetben másoljuk, amit a felnőttektől látunk, rögzülnek olyan dolgok is bennünk, melyek talán nem helyesek. Az édesanyánk az első női modellünk, mindent, amit tőle látunk, bennünk is ott lesz. Hogyan él nőként, anyaként, de még a konyhában az apró mozdulatai is bennünk lesznek. Az édesapánk az első férfi modellünk. Minden, amit tőle látunk, szintén rögzül bennünk. A szüleink házassága is egy minta, amit megfigyelünk, és sokszor másoljuk. Azt, ahogyan szeretik egymást, ahogy kifejezik egymás felé a szeretetüket. Vagy ahogy egymással beszélnek, ahogy megoldják a felmerülő problémákat. Életünk meghatározó pontja a gyerekkor. Úgy lehetne ezt elképzelni nagyon egyszerűen, mint egy kirándulást, melyhez a szüleink csomagolják be az útravalót. Viszont ez az útravaló lesz az, amiből egész életünkben „táplálkozni” fogunk. Van, akinek extra finom szendvics jut, van, akinek lehet, hogy csak zsíros kenyér. Ennyit tudtak adni, viszont az, hogy ezeket felismerjük, és kijavítsuk magunkban, az már a mi feladatunk lesz. Mi kerülhet ebbe a bizonyos háti zsákba? Ha a folytonos kritika kerül bele, akkor egy gyerek azt tanulja meg belőle, hogy mindig másokra hárítsa a hibáit. Ha a gúnyolódás kerül a zsákba, abból egy gyerek a bizonytalanságot fogja megtanulni, és nem fog hinni saját magában, saját erejében. Ha a rosszindulat és az ellenségeskedés kerül a zsákba, a gyerek is mindenkiben ellenséget fog látni. Ha a hátizsákba a harag kerül, a gyermek megtanul fájdalmat okozni, önmagának és másoknak is. Ha a hátizsák butaságot is tartalmaz, a gyerek mindent figyelmen kívül fog hagyni. Ha az útra hazugságokat is pakoltak be a szülők, a gyerek is megtanul hazudni. Amikor szégyen kerül az útravalók közé, a gyermek megtanulja hibáztatni saját magát mindenért. Ideális hátizsák valószínű, hogy nem létezik, de vannak olyan összetevők, melyek boldogabb, gondtalanabb életet alapoznak meg. Ilyen például a szülői támogatás, mely abban segít egy gyereknek, hogy megtanulja megvédeni magát. A türelem arra tanít, hogy a gyermek megtanulja az engedékenységet. A bepakolt dicséret, egy életre elég lesz ahhoz, hogy egy gyermek megtanuljon bízni önmagában. A becsületességgel a gyermek megtanulja mi a helyes, a biztonsággal pedig megtanul hinni. Ha a hátizsákban van tisztelet, a gyermek is megtanul tisztelni másokat, és önmagát is. A bepakolt szabadsággal megtanulja a gyermek, hogy felelős legyen a tetteiért. A legfontosabb útravaló a szeretet, mely a legfontosabb lecke megtanulásához szükséges, mégpedig, hogy hogyan szerethet felnőttként másokat és önmagát. Hosszasan lehetne még sorolni, hogy mi kerülhet be a zsákunkba. Ahány ember, annyiféle útravaló. Viszont az, hogy mit kezdünk ezekkel, már rajtunk múlik. Egy életünk van, hozzuk ki belőle a legjobbat. Abból, amink van, abból, amin tudunk változtatni. Itt és most.
Arany Gabriella

Hiába mondjuk csemetéinknek, hogy legyenek becsületesek, őszinték, ha azt látják, hogy kapcsolatainkban mi nem olyanok vagyunk. Nincs az a prédikáció, amely képes lenne helyettesíteni egy jól végzett, mintaadó cselekedetet. A megfelelő viselkedési szabályok az olyan családokban sajátíthatóak el, amelyeknek van családi élete, amelyekben terveznek, szerveznek eseményeket, játszanak, ünnepelnek, beavatják a gyermekeket a felnőttek életébe, vagyis ahol elegendő tere van annak, hogy a család felnőtt tagjaitól megtanulható szabályok megmutatkozzanak és elsajátíthatóak legyenek.
Csányi Vilmos