Nem baj, ha időnként nincs jól az ember, hiszen a rossz ugyanúgy az élet rendje, mint a szép. Csak valahogy a jó olyan, mintha természetes lenne. Jár. Mert jár a reggel, amikor felébredünk, jár a víz, melyben lemosdunk, jár a levegő, ami életet ad, jár a szeretet, ami körbevesz...És közben elfelejtjük mennyire áldott is az életünk. Hiszen jár a jó gyerek, akivel kevés a baj, más az életét adná, ha az övé egyszer rossz lehetne. Jár a csók, hiszen megérdemeljük, és ott a másik, akit soha többé nem ölel majd más. Jár a szívdobbanás, ami nem fáj, és lesz, aki azért imádkozik ebben a percben, hogy fájjon, csak dobogjon még. Mert nem baj, ha időnként nincs jól az ember. Kell a sötét is, amit majd felvált a reggel aranya. Kell a könny, ami helyét a mosoly veszi át, és kell a reményvesztettség is, amin majd halk, bölcs léptekkel győzedelmeskedik a hit. Mert tudni, hogy a rossz nem mindig marad, egykönnyen teszi szerethető vendéggé azt. Mert megélni a kevésbé szépet, tudni, hogy ugyanúgy az élet része a könny is, mint a nevetés, szabadságot és hitet ad. Hiszen élünk, létezünk, és tegyünk bele bármit, ez a valódi ajándék. Todorovits Rea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése