Februári télbúcsúztató

Ez a hónap búcsúzik a téltől,

februárban nyúlnak a napok,

csökkennek az éjjeli fagyok,

s nem kérünk a bús északi szélből!

A hófüggöny-varázs elmúlóban,

a fehér táj emlék lesz csupán,

hogy mi vár ránk február után?

Tavaszi nap s földillat valóban...

Mert az idő kereke meg nem áll,

kizöldül az eke-szántott határ,

virágoknak felvirrad a napjuk.

Szemünk csillog a zöld, üde honra,

felmászunk egy szellő-járta dombra,

s víg arcunkat cirógatni hagyjuk. 

Szuhanics Albert

Legyen időd

Legyen időd a virágok illatára,

Míg végigsétálsz életutadon.

Legyen időd a küzdelmen túl,

Hogy enyhüljön a fájdalom.

Legyen időd a madárdalra,

Mellyel meghasad a hajnal,

S ahogy a nap elkezdődik,

Úgy be is fejeződik majdan.

Legyen időd látni a napot,

Ahogy felkel és eltűnik.

Megtalálsz majd minden gyönyört,

Mely életedben nem szűnik.

Legyen időd áldásokra,

Bár úgy érzed nem elég.

Többet jelent, mint gondolnád,

Becsüld meg az értékét.

Legyen időd száműzni a gyűlöletet,

Ahol, s amikor csak lehet.

Az emberi gyarlóságot vesd meg,

Ne a társad, ki örökké téged szeret.

Legyen időd utódod szeretni,

S minden pillanatban boldog leszel.

Szereteted mindent felülmúl, s

Földi dolgokról tudomást sem veszel.

Legyen időd felebarátodra,

S ami mindennél fontosabb,

Hamis bálványt ne imádjál,

Fogadd el hát önmagad.

Ha torz a kép, amit

Mások rólad látnak,

Legyen időd megváltozni,

Élj te is a mának.

Mindig segíts a szenvedőn,

Nyújtsd feléjük jobbod,

Elégedett leszel akkor,

S megkapod a jussod.

Legyen időd erkölcsben élni,

S az életed így lesz teljes.

Tiszteld mások jogait,

S tégy úgy, ahogy számodra kedves.

Legyen időd megbecsülni

Azt a tényt, hogy itt vagy,

Hisz tudod, van egy fensőbb erő,

Ki ha hiszel, félni nem hagy.

Ha betartod a nagy dolgokat,

Végül boldog leszel.

Ha nem akarod, s nem próbálod,

Lelked később vezekel.

Az anyagi javakat szeretted gyűjteni,

Nem gondoltál búra s betegségre.

Van még itt egy apró kérdés:

Vajon volt-e időd az egészségre?

Nem oly szükséges a vagyon,

Márkás autón úgysem jársz.

Lelkiekben legyél gazdag,

Magad előtt szebb utat találsz. 
Leon Hansen

Március

Március közeledik, februári széllel,

nagyon siet, épp alkudozik a téllel.

Ha a tél márciusra nem jön vissza végre,

kéket fest majd, szorgos ecsettel az égre.

A tavalyi fészket megtölti élettel,

nem himbálózik az ágon a repkénnyel.

Ház előtt a faágak, most mint csontvázak,

nyárra igazi lombkoronát formálnak. 

Szuchánszki Aranka

Fotó: Borsné Katalin

Fényben

Tudom, hogy a tavasz nem tart örökké,

Hogy elmúlnak mind a derűs napok,

Hogy a dal, hogy a tavasz idehagynak,

És ősz fejemmel magam maradok.

Zörgő avarban, ködös alkonyattal,

A darvak búcsúzása idején

Ráérek majd jövők titkát keresni,

S borongva sírni emlékek ködén.

De ki töpreng édes tavaszi reggel

Fagyos pusztákon, hulló levelen, -

Mikor csillámos, szőke napsugárral

Végigragyogja útját a jelen... 

Kaffka Margit

Az emberi intelligencia ...

Az emberi intelligencia valódi mércéje nem az, hogy valakinek hány dologról van véleménye, hanem az, hogy mit kezd azzal, ha a sajátjától eltérő véleménnyel találkozik.
ismeretlen

Szeretni kell!

Remegő kéz és ráncos arc,

sok küzdelem és sok kudarc.

Pislákoló láng fáradt szemekben:

– Talán, én jó ember lehettem?!

Szerettem mindazt, aki hagyta,

s olyan is volt, ki visszaadta.

Az idő elszállt lassan felettem,

de boldog voltam, mikor szerettem!

Életet adtam szeretettel,

szolgáltam mást szívvel és tettel.

Mindenki elment, itt hagyott,

s hiába súgom: – Itt vagyok!

Sóhajom már csak pár galamb

hallgatja, s érti néha nap.

Tudod a lét, így múlik el,

de amíg múlik szeretni kell!  Aranyosi Ervin

Kép: Internet

Vagy légy csöndben...

 Vagy légy csöndben, vagy úgy szólj, hogy szavaid többet érjenek, mint a csend, amit megtörsz.
 Pythagoras 

Mosolyod

A hajad ezüstösen csillog,

itt - ott már ráncot vésett arcodra

a hosszú évek gondja.

De szíved, a régi megbocsátó,

néha szeszélyeim bolondja.

Ha forgalmas úton megyünk át,

óvón még most is megfogod kezem,

De néha, csak üldögélsz csendesen,

talán a múlton mélázol,

vagy a jövőn tűnődsz?

Jó lenne ilyenkor lelkedbe látni,

vajon mire gondolsz, Kedvesem?

Ha megzavarom magányodat,

akkor - mint valamikor régen -,

rám nézel, átölel mosolyod,

felfénylik, mint csillagok az égen.

Moretti Gemma

Az az igazság….

Az az igazság…, milyen gyakran kezdünk így egy mondatot a beszélgetéseinkben. Ilyenkor nyomatékosítani szeretnénk, és a másik embernek a tudtára adni, hogy amit mondani fogunk az a teljes igazság. Persze, van egy téves elképzelés is arról, hogy aki így kezdi a mondatát, biztosan hazudik.
De hát, kinél van az igazság? Mert, mindenkinek a maga igazsága az igaz.
Persze egy biztos, azzal tudjuk önmagunknak és a környezetünknek is a legjobbat tenni, ha őszinték vagyunk. Még akkor is, ha a hallgatásunkkal megóvnánk magunkat és a másikat is egy kellemetlen helyzettől.
Az igazság tud fájni, mégis sokkal egyszerűbb őszintének lenni, mint nem.
Nem könnyebb, de egyszerűbb.
Nem kell azon agyalni, hogy hogyan szépítsük a helyzetet, hogy a lehető legkisebb kellemetlenséget okozzuk ezzel, nem kell taktikázni, hogy kinek, mikor, mit mondjunk, és a legfontosabb, hogy nem kell attól rettegnünk, hogy kiderül az igazság.
Rengeteg energiát igényel rejtve tartani a hazugságokat, füllentéseket. Az igazság kimondása, az őszinteség, nyugalmat ad, tiszta lelkiismeretet. De ez sokszor nem könnyű.
Őszintének lenni gyakran jelenti azt, hogy konfrontálódnunk kell a másik emberrel.
Gyakran nem tetszik a másiknak, amit hall, vagy meglepődik, sőt kínos helyzetet is teremthet az őszinteségünk. Éppen ezért, sokszor inkább a hallgatást választjuk, és ezzel szépen leszokunk az őszinteségről. Mert inkább a nyugalmunkat tartjuk fontosabbnak. És itt történik egy furcsa dolog, nem attól lesz az ember nyugodt, ha kínos helyzetek elkerülése miatt a hallgatást vagy a hazugságot választja.
Az őszinteség rajtad kívül, a másik emberről is szól. Megtiszteled azzal, hogy megmutatod neki, legbelül mit gondolsz róla, vagy a helyzetről. Ezáltal a bizalmadba fogadod. Tudni fogja, hogy bízhat benned, mert mindig azt mondod, amit valóban gondolsz vagy érzel.
Az őszinteség finom és nem durva. Oda kell figyelnünk a másikra, főleg, hogyha kellemetlen hírt kell elmondani neki. Azt mindig szeretettel, együttérzéssel tegyük, ne csak úgy odavetni, hogy „ én csak őszinte voltam”.
Az őszinteség bátorságot is jelent, ami nyílt, tiszta helyzeteket teremt.
Szilárd és stabil alapot ad, amire építheted mind a saját személyiségedet mind pedig a kapcsolataidat.
Arany Gabriella

Senki sem tökéletes

Nincsen tökéletes, ne akarj az lenni!

Vállald hibáidat, s légy képes szeretni!

Aki így elfogad, azzal, hidd el, könnyebb,

szemrehányás miatt, nem hull majd a könnyed!

 

Nincsen tökéletes, senki a világon,

s nem tudsz változtatni sok tulajdonságon,

se a sajátodon, pláne nem más lelken,

ha ez volt a célod, változtass a terven.

 

Akarattal nem tudsz embert jobbá tenni,

csak egy módszer akad, jobbá kell szeretni!

Persze ez a módszer még nem tudományos,

ám az, ki mást nevel, gyakran lesz magányos.

 

Fogadd el, a Földön, tökéletes nincsen,

mert tanulni jöttünk testi-lelki szinten.

Változik az ember, jobbá akar válni,

csak ne kényszer alatt kelljen megpróbálni!

 

Nincsen tökéletes, ne akarj az lenni!

Vállald hibáidat, s légy képes szeretni!

Aki így elfogad, azzal, hidd el, könnyebb,

szemrehányás miatt, nem hull majd a könnyed!

 

Ha pedig elmenne, mert így nem tud élni,

engedd el nyugodtan, s attól sem kell félni,

hogy nem találsz jobbat, ki szeretni képes,

kinek el tudsz jutni szerető szívéhez.

 

Mert aki szeretne, annak lesz is párja,

hidd el szép valódat már valaki várja,

aki befogadna, s képes lenne adni,

kit úgy, mindenestől, el tudsz majd fogadni!

 

Ne a tökéletest keresd a világban,

olyat, kivel részed lesz a boldogságban,

aki szívedbe lát, s képes érted tenni,

aki hibáiddal együtt tud szeretni!

 

Add hát önmagadat, s légy is büszke rája,

nincsen tökéletes, mindnek van hibája!

Ám mindenki csoda, s ha ragyog a lélek,

élvezi a létet, s boldogabban élhet.

Aranyosi Ervin

Ez a világ minden tudományunk...

Ez a világ minden tudományunk ellenére még mindig egyfajta csoda; ámulatba ejtő, megfejthetetlen, varázslatos, és több, mint bármelyikünk is gondolná. Thomas Carlyle

Amikor minden a másik miatt van

Van egy fontos, szerintem megszívlelendő mondás, mely szerint „Mások szemében a szálkát is, a sajátjában a gerendát sem veszi észre.” A felelősség vállalás egy nehéz dolog. Az embereknek van két „szélsőséges” csoportja ezen a téren, az egyik csoportba tartoznak azok az emberek, akik mindenért másokat okolnak, a másik véglet pedig, akik mindenért önmagukat hibáztatják. Valahol meg kellene találni a helyes utat, persze hozzá kell tenni azt is, hogy ha vállaljuk mások előtt a hibáinkat, és elismerjük, hogy szoktunk tévedni, hiszen tévedni emberi dolog, az sebezhetővé tesz minket. Mégpedig azért, mert vannak olyan emberek, akik visszaélnek azzal, ha őszinték vagyunk, és arra használják fel ezt, hogy a saját hibáikat is ránk hárítsák. Hiszen mi már egyszer elismertük, hogy vannak hibáink, hogy hoztunk rossz döntéseket, és nem vagyunk tökéletesek. Akkor innentől fogva vállald mindenért te a felelősséget. Persze, ez amit tesznek, nem más, mint félelem, mégpedig az önmagába nézéstől. Félelem attól, hogy elismerje, a dolgok nem mindig vannak úgy, ahogyan ők szeretnék. Mert hibáztatni a legkönnyebb, a szüleinket, a társunkat, a főnököt, vagy akár önmagunkat. Sok mindenkit elővehetünk azért szóban vagy gondolatban, ha valami nem úgy sikerült, ahogyan elterveztük. Persze a hibáztatás folyamatában felfedezhető a régi, óvodáskori csetepaték jelei, amikor az igazságért kiáltva a másikra mutattunk: “De hát ő kezdte!” Az olyan emberek, akik bűntudatot keltenek bennünk azért, hogy ne kelljen a saját hibáikkal szembe nézniük, nagyon fontos leckékre tanítanak meg. Például, arra, hogy nem mindenki vall ugyanolyan értékeket, mint mi. Arra, hogy az emberek változnak, van olyan, aki soha nem tud felnőni, és ez ellen nem tehetünk semmit, csak annyit, hogy tudomásul vesszük. Egy dolgot mégis tehetünk, mégpedig a hozzáállásunkat változtatjuk meg az ilyen emberek felé. Így pedig, lesz, aki barátból, egyszerű ismerősünkké válik, végül pedig lehet, hogy már azzá sem. Néha akár évtizedes barátságok is képesek felbomlani, azért mert valaki nem néz szembe a saját felelősségével. Mindenkinek vannak hibái, nekem is, neked is, mindenkinek. A baj, csak azokkal van, akik ezt nem látják be. Felelősséget vállalni a tetteinkért, a döntéseinkért, és hibáztatni mást vagy magunkat, ha rosszul sikerül valami, két nagyon különböző dolog. Amíg, az első esetben benne van annak a lehetősége, hogy a személyiségünk fejlődik a kudarcok, negatív történések által, hiszen aktívan keressük rájuk a megoldást, és gyakoroljuk a kontrollt az élethelyzeteink felett. Addig a másodikban ez nem történik meg. Ott lényegében egy passzív szerepben várjuk azt, hogy jöjjön valaki, jöjjön egy megmentő, aki igazságot tesz. Hiszen a másik volt a „hibás”. A hibáztatás sok kárt tesz az emberi kapcsolatainkban, mert amíg dühöngünk, és felelőst keresünk, elveszítjük a lehetőséget arra, hogy empatikusak legyünk. Amikor hibáztatni kezdünk valakit, már nem figyelünk igazán sem magunkra, sem egymásra, nem halljuk meg azokat a történeteket, amelyekben nagy szükségünk lenne az empátiára, másokkal, de önmagunkkal szemben is. Vegyük tehát kezünkbe a gyeplőt, és vállaljuk fel azt, akik vagyunk, amit teszünk. Használjuk ki az időt, ami adatott és váltsuk valóra a bennünk lévő ígéreteket. Vegyük fontolóra Sebastian Fitzek gondolatát, mely így szól: „Mindig mást hibáztatunk. Vagy a körülményeket tesszük felelőssé életünk nagy traumájáért. De valójában csak egyetlen ember létezik, aki tönkre tud tenni bennünket. Csak egyetlen embernek áll hatalmában, hogy teljesen elpusztítson minket, ha hagyjuk. Nekünk magunknak.
Arany Gabriella

Mi kerül a hátizsákba?

Sok mindent gyerekkorból hozunk magunkkal. Mivel gyerekként kezdetben másoljuk, amit a felnőttektől látunk, rögzülnek olyan dolgok is bennünk, melyek talán nem helyesek. Az édesanyánk az első női modellünk, mindent, amit tőle látunk, bennünk is ott lesz. Hogyan él nőként, anyaként, de még a konyhában az apró mozdulatai is bennünk lesznek. Az édesapánk az első férfi modellünk. Minden, amit tőle látunk, szintén rögzül bennünk. A szüleink házassága is egy minta, amit megfigyelünk, és sokszor másoljuk. Azt, ahogyan szeretik egymást, ahogy kifejezik egymás felé a szeretetüket. Vagy ahogy egymással beszélnek, ahogy megoldják a felmerülő problémákat. Életünk meghatározó pontja a gyerekkor. Úgy lehetne ezt elképzelni nagyon egyszerűen, mint egy kirándulást, melyhez a szüleink csomagolják be az útravalót. Viszont ez az útravaló lesz az, amiből egész életünkben „táplálkozni” fogunk. Van, akinek extra finom szendvics jut, van, akinek lehet, hogy csak zsíros kenyér. Ennyit tudtak adni, viszont az, hogy ezeket felismerjük, és kijavítsuk magunkban, az már a mi feladatunk lesz. Mi kerülhet ebbe a bizonyos háti zsákba? Ha a folytonos kritika kerül bele, akkor egy gyerek azt tanulja meg belőle, hogy mindig másokra hárítsa a hibáit. Ha a gúnyolódás kerül a zsákba, abból egy gyerek a bizonytalanságot fogja megtanulni, és nem fog hinni saját magában, saját erejében. Ha a rosszindulat és az ellenségeskedés kerül a zsákba, a gyerek is mindenkiben ellenséget fog látni. Ha a hátizsákba a harag kerül, a gyermek megtanul fájdalmat okozni, önmagának és másoknak is. Ha a hátizsák butaságot is tartalmaz, a gyerek mindent figyelmen kívül fog hagyni. Ha az útra hazugságokat is pakoltak be a szülők, a gyerek is megtanul hazudni. Amikor szégyen kerül az útravalók közé, a gyermek megtanulja hibáztatni saját magát mindenért. Ideális hátizsák valószínű, hogy nem létezik, de vannak olyan összetevők, melyek boldogabb, gondtalanabb életet alapoznak meg. Ilyen például a szülői támogatás, mely abban segít egy gyereknek, hogy megtanulja megvédeni magát. A türelem arra tanít, hogy a gyermek megtanulja az engedékenységet. A bepakolt dicséret, egy életre elég lesz ahhoz, hogy egy gyermek megtanuljon bízni önmagában. A becsületességgel a gyermek megtanulja mi a helyes, a biztonsággal pedig megtanul hinni. Ha a hátizsákban van tisztelet, a gyermek is megtanul tisztelni másokat, és önmagát is. A bepakolt szabadsággal megtanulja a gyermek, hogy felelős legyen a tetteiért. A legfontosabb útravaló a szeretet, mely a legfontosabb lecke megtanulásához szükséges, mégpedig, hogy hogyan szerethet felnőttként másokat és önmagát. Hosszasan lehetne még sorolni, hogy mi kerülhet be a zsákunkba. Ahány ember, annyiféle útravaló. Viszont az, hogy mit kezdünk ezekkel, már rajtunk múlik. Egy életünk van, hozzuk ki belőle a legjobbat. Abból, amink van, abból, amin tudunk változtatni. Itt és most.
Arany Gabriella

Hiába mondjuk csemetéinknek, hogy legyenek becsületesek, őszinték, ha azt látják, hogy kapcsolatainkban mi nem olyanok vagyunk. Nincs az a prédikáció, amely képes lenne helyettesíteni egy jól végzett, mintaadó cselekedetet. A megfelelő viselkedési szabályok az olyan családokban sajátíthatóak el, amelyeknek van családi élete, amelyekben terveznek, szerveznek eseményeket, játszanak, ünnepelnek, beavatják a gyermekeket a felnőttek életébe, vagyis ahol elegendő tere van annak, hogy a család felnőtt tagjaitól megtanulható szabályok megmutatkozzanak és elsajátíthatóak legyenek.
Csányi Vilmos

Figyelj és hallgass meg!

Mikor sikerült kimondanod, ami fájt? Mikor hallgatott meg valaki? Mikor tudtál úgy beszélni, hogy nem panaszkodtál, hanem megosztottad a környezeteddel azt, ami igazán bántott? És mikor figyelt rád valaki úgy, hogy közben nem magára gondolt, hanem minden szeretetével, segítő szándékával feléd fordult? És tudta, hogy segít neked, már azzal is, hogy meghallgat? Ha az ember valakit meghallgat: könnyít rajta.
Müller Péter

 

Figyelj és hallgass meg!

 

Ha arra kérlek, hogy hallgass meg, 
és Te tanácsot adsz, 
nem teljesíted kérésemet. 

Ha arra kérlek, hogy hallgasd meg 
érzéseimet, és Te elmagyarázod, 
miért rossz, hogy így érzek, 
akkor rám tiportál. 

Ha arra kérlek, hogy hallgass meg, 
és Te úgy érzed, hogy valamit 
tenned kell, hogy problémám megoldódjon, 
bocsáss meg, de én úgy érzem, hogy Te süket vagy. 
Nem kértem mást, csak hogy figyelj 
és hallgass meg. 
Nem kértem, hogy tanácsolj, 
sem, hogy tegyél. 
Nem kértem mást, csak hogy 
meghallgass. 

Nem vagyok tehetetlen 
csak gyönge és elesett. 
Amikor teszel valamit helyettem, 
amit nekem kellene tenni, 
csak alátámasztod félelmemet és gyöngeségemet. 

De ha elfogadod, hogy úgy érzek, ahogy érzek, 
még ha ez az érzés számodra érthetetlen is, 
lehetővé teszed, hogy megvizsgáljam 
és értelmet adjak az érthetetlennek. 
Ha ez megtörténik, a válasz világossá válik, 
és tanácsra nincs szükség. 

Talán azért használ sok embernek az imádság, 
mert Isten nem ad tanácsot, sem megoldást, 
figyel és meghallgat, a többit ránk bízza. 

Tehát Te is kérlek, figyelj és hallgass meg. 

Ha szólni akarsz, várj egy ideig, 
és akkor én is tudok Rád figyelni. 
Agnes Beguin

Nem a küzdelem az élet lényege...

Nem a küzdelem az élet lényege, nem a harc; de nem is a fájdalom; nem akkor él az ember a legmélyebben, amikor cselekszik vagy amikor gondolkozik, amikor alkot vagy szenved. Az élet legmélyén öröm van. Hamvas Béla

Minden bánattól megnő...

Minden bánattól megnő az ember itt bent egy kicsit, itt bent , itt bent, érted. Megnő az ember, meglombosodik, mint a fa. Megtanul valamit. Mint a fa, a lombja által. Több napfényt magába szívni, ameddig süt a nap, és félretenni belőle valamit a levelekbe... érted? Jobban örvendeni az örömnek, érted? És félretenni belőle valamit. Ehhez kell értsen az ember. És erre való a bánat, hogy megtanítsa. Wass Albert

A megbocsátás

 

A megbocsát ige eredeti jelentése: elenged. A megbocsátás annyiból áll, hogy elengedünk egy terméketlen, segítséget nem adó gondolatsort, visszaadjuk az egónak, mint nem kívánatost. Megbocsátani annyi, mint gyengéden feladni a szeretet elleni védekezést. Felismerni azt, hogy a világon minden megbocsát. Elfogadni azt a szemléletet, hogy a világon mindenki szeretetet sugároz, vagy szeretetért sóvárog. A támadás minden formája segélykiáltás, és erre a kiáltásra válaszolni kegyes cselekedet.
Gerald G. Jampolsky

Talán az egyik legnehezebb dolog az életben. Milyen sokszor gondolunk arra, hogy soha az életben nem fogok annak az illetőnek megbocsátani. Pedig, ha nem bocsátasz meg, akkor a múlthoz kötöd magadat, és enélkül viszont lehetetlen teljes mértékben a jelenben élni. Kérdezhetnéd, hogy ez miért annyira fontos? Azért, mert csak a jelenben tudod megteremteni a saját jövődet. A megbocsátással magadat ajándékozod meg. Felszabadítod magadat a múlt terhei alól, a múltbeli élményektől és kapcsolatoktól. Gyakran magadnak is meg kell bocsátanod, a fájdalmas emlékekbe való kapaszkodásért, csak így tudsz továbblépni. Szeresd önmagad, bocsáss meg másoknak és magadnak, hogy a jelenben élhess. A régmúlt bánatát és fájdalmait teszed le, azzal, hogy megbocsátasz. Ha szeretet vesz körül, mindig biztonságban vagy. Ezért bocsáss meg mindenkinek. Bocsáss meg magadnak. Feledd el a régi emlékeket, és szabad leszel. Hogy hogyan tedd? Először is határozd el, hogy meg fogsz bocsátani. Értsd meg, hogy mi az, amit a helyzetből meg kellett volna tanulnod. Mi esett nehezedre a másik ember viselkedésében. Valószínű az, hogy nem az elvárásaid szerint tett. Az elvárás pedig onnan ered, hogy te saját magadból indultál ki. Biztosan ismerős az a mondat, talán te is sokszor használtad: „Én soha nem tettem volna ilyet.” Lehet, hogy te nem, de ő megtette, mert abban a pillanatban, azt érezte a legmegfelelőbbnek. Nem vagyunk egyformák, ezért nem is gondolkozhatunk egyformán. Ha valaki iránt haragot érzel, mindig tedd fel magadnak a kérdést, miért zavar engem a viselkedése? Ha megtudod válaszolni, el is tudod engedni könnyedén. A megbocsátás a megértéssel kezdődik. Változtatnod kell a régi negatív szokásaidon is, hiszen sokszor ezek szabnak gátat a továbblépés folyamatában. Az életünk minden területéhez tartozik egy előfeltevésed, mégpedig az, hogy a többiek jól ismernek téged. Amikor viszont nem azt teszik, amit te elvárnál tőlük, személyes sértésnek fogod fel, időnként dühösen reagálsz, haragot fogsz érezni. Szeresd és tiszteld önmagadat annyira, hogy nem kötődsz a múlt emlékeihez. Ami megtörtént, már nem tudsz rajta változtatni. Viszont a jelenedet és ezáltal a jövődet igen. Fogadd el, hogy minden ember a saját életét éli, a saját világában él, a saját álmát álmodja. Neked azonban nem kell törődnöd mások nézőpontjával. Amikor megérted, hogy amit mások mondanak, vagy tesznek, nem rólad szólnak. Az egyetlen személy, akinek foglalkoznia kell a történeteddel, az te vagy. Élj szeretettel.
Arany Gabriella

Teremts egy szebb világot!

Az élet a szépség megtapasztalása,
eszerint teremtsd új világodat!
Itt van a mennynek apró, földi mása,
ha megleled, nem lehetsz áldozat!

A világodban te lehetsz az “Isten",
mert gondolatod nap, mint nap teremt.
Mit el nem érhetsz, oly dolog itt nincsen,
tapasztald meg a fénylő végtelent!

Érzéseid, s a gondolat hatalma,
kezedbe adják a teremtő erőt.
Nélküled az értelem meghalna,
álmodj hát szebbet, jobbat, élhetőt.

A gonosz általad éli a világát,
- haragod, dühöd, fájdalmad élteti,
- s nem látod tőle, mi nélküle vár rád,
mert túl sok érzést áldozol neki.

A megbocsátás lehet jövőd nyitja,
engedd el végre a vélt sérelmeket!
Az élet neked éppen azt tanítja,
boldogan élni csak szabadon lehet.

Rúgd hát le végre lelked összes láncát,
álmodj merészet, képzelj el nagyot,
képzeld el azt a fénylő aranytálcát,
amin az álmod készen megkapod...
Aranyosi Ervin

Rohan az idő

 

Valóban rohan, mi meg rohanunk vele, vagy inkább úgy mondanám helyesen, hogy utána. Szinte észre sem vesszük, ahogyan egymást váltják a hónapok, napok, hetek. Érdekes, hogy az idő egy ember alkotta fogalom, mégis a megalkotó szenved tőle a legjobban. Mennyi mindenre nem jut időnk. Az idő gyors múlása ellen semmit nem tehetünk, azonban jó, ha néha megállunk egy pillanatra, megpihenünk a mindennapos robotolásból és megpróbálunk egy kicsit élni. Mert abban egyetérthetünk, hogy sok mindent fogunk az időre, olyan dolgokat melyekhez igazából nincsen kedvünk, vagy épp most nincs rá pénzünk, vagy bármi legyen is, amit gondolunk vagy hangoztatunk erről, ez általában csak egy jó kifogás. Egy életünk van, abból viszont érdemes a legjobbat kihozni. Mindenki megérdemli, mint ahogy azt is, hogy boldog legyen. De hogy is lehetne az ember boldog, ha nem marad ideje élni. Szánj időt magadra. Szánj időt arra, hogy kiszakadj a rutinból és tegyél olyan dolgokat, amelyek boldoggá tesznek. Valamit, amire már régen vágysz, de valahogy soha nem jutott rá idő. Ne keress kifogást, csak egyszerűn tedd meg. Légy spontán és meglátod minden rendben lesz. Nem áll meg a világ attól, ha egy kis ideig magadra is gondolsz. A boldogsághoz néha kell egy kis önzés, a szó jó értelmében értve. Hiszen ki is tudhatná a legjobban azt, hogy neked mi a jó, és mi tesz boldoggá. Igazából senki sem foglalkozik azzal, hogy te boldog vagy-e vagy éppen szenvedsz, így aztán lehetsz akár boldog is. Ne várd meg, amíg az élet elszalad melletted. Ne várd a hétvégéket, a nyarat, a szabadságod idejét, ne várj tovább. Igazán boldog csak akkor lehetsz, ha nem vársz, hanem kihozod a legjobbat abból a pillanatból, amelyben éppen vagy. Ne ugrálj az idő mátrixában. Amikor rágódsz valamin a múltban vagy, amikor aggódsz valamin a jövőben. Egyik sík sem létezik már vagy még. Csak a most van. Az igazán boldog emberek maguk döntik el, mi történjen az életükkel. Magukra figyelnek, és minden nap szakítanak egy kis időt arra, hogy boldogok legyenek. Itt és most.
Arany Gabriella

Ma megkérdeztem a testemtől...

Ma megkérdeztem a testemtől, mire lenne szüksége, ami nagy szó, figyelembe véve, hogy eddig nem igazán kérdeztem.
Arra gondoltam, lehet, hogy több vízre, vagy fehérjére, vagy zöldségekre, vagy jógára.
Vagy vitaminokra. Vagy mozgásra.
De ahogy álltam a zuhany alatt, szemlélve az életem nyomait,
A kerek formákat, ahol én laposat szeretnék,
A puhaságot, ahol én keménységre vágyom,
Mindazok a belénk táplált kívánságok, melyek egy csomó Soha-Nem-Elég-Jó -ságot hoznak létre.
Nagyon gyengéden ezt suttogta:
"Tudnál egyszerűen így szeretni?"
Hollie Holden)