Mese egy rózsáról

Egy vastag könyvben, két lap között,

találtam egy lepréselt rózsát.

Ki tette oda, s vajon miért?

Jó lenne ismerni sorsát.

Gondolkodom, és megálmodom

a virághoz méltó kis mesét;

lehet, hogy így volt, lehet hogy nem,

de én valahogy így képzelem,

a rózsa édes-bús történetét.

Valaki adta - valakinek,

szeretettel, szerelemmel,

s emléknek, emlékeztetőnek

rejtették gondosan ide.

És megbújt a lapok között,

talán már hosszú ideje.

Égő szirmai megsápadtak,

már nem dédelget álmokat,

de őrzi mindazt, ami rég volt,

illata bűvölőn simogat.

Érzem, ez a rózsa üzenet volt;

valaki adta - valakinek

tudatni, hogy még összetartoznak,

és ezen semmi nem változtat.

Hiába múltak el az évek,

az idő nem játszik szerepet,

a távolság sem jelent akadályt.

Mert határtalan a szeretet.
Moretti Gemma