Az utóbbi időben mind több világnapot jegyeznek az újságok, az évkönyvek, sőt a világháló is, ami azt célozza, hogy a nagy rohanásban álljunk meg egy pillanatra, szenteljünk egy napot kiemelkedő eseményeknek, a körülöttünk élőknek, figyeljünk egymásra.
Nem hiszem, hogy sokan tudnák például, miszerint április 8.-a az emberszeretet világnapja. Különösen, meglepően hangzik, s az időszerűségén is érdemes elgondolkozni… Jókor jött, netán megkésve? És ha itt jár, miért marad észrevétlen, holott éppen arra hivatott, hogy figyeljenek rá, hogy életteret kapjon, hogy beépüljön a mindennapokba, hogy felnyissa milliók szemét: hanyatlóban, kiveszőben az emberszeretet. Valamikor nem kötötték időhöz, mégis volt, működött, hatott.
Ma ott tartunk, hogy az emberszeretetre rá kell irányítani a figyelmet, hisz jogosult egy világnapra, hogy besugározza a földet, ahol sötét erők tartják hatalmukban a pozitív érzelmeket. Mert mind több az elvakult ember, aki ellenséget lát a felebarátban, dühében sért, üt, gyűlöletében öl. Mindent, ami vagy aki az útjába kerül. Még hogy az emberszeretet világnapja!... Ugyan mire való, ki látja manapság annak szükségét? Legfeljebb bizonyos „széplelkek”, akiket itt felejtett az idő – legyintenek egyesek.
Az emberszeretet világnapjának fő célja, hogy egy kicsivel több időt szenteljünk az embereknek.
Természetesen ez nem jelenti azt, hogy egyetlen napon kellene bepótolnunk azokat a mulasztásokat, melyeket a mindennapok során elszalasztunk. A szeretetet, a toleranciát és az elfogadást naponta gyakorolni kellene. (!!!) A szeretet minden ember számára mást és mást jelent, hivatalos meghatározás szerint nem más, mint a másik ember vélekedésének, gondolatainak, álmainak tisztelete, együttérzés a hibáiban, és az az elv, hogy kisebb áldozatot hozunk azért, hogy neki ne kelljen nagyobb áldozatot hoznia.
A mai napon igyekezzünk nagyobb figyelmet szentelni embertársaink problémái iránt, hallgassuk meg őket, ha hozzánk fordulnak segítségért. Önzetlenül, gyakoroljunk türelmet és toleranciát, legyünk megértőbbek a körülöttünk lévőkkel, és igyekezzünk valami jót tenni úgy, hogy ezért semmit nem várunk cserébe.
Az élet értékéről
Az életnek értéket csak a szolgálat adhat, amellyel az emberek ügye felé fordulunk. Ez kissé szigorúan és általánosan hangzik, de ez az egyetlen igazság, melyet minden következménnyel megismertem. Senki nem ülhet a virágos réten, mint Ferdinánd, a bika, s nem szagolhatja büntetlenül a szép virágokat. Ember vagy, tehát embermódra és az emberek között kell élned.
Embermódra élsz, ha igazságosan élsz. Ha minden cselekedeted és szavad alján a szándék van: nem ártani az embereknek. Ha megkísérled – feltűnés és hiú szerep nélkül – segíteni az embereknek. Néha csak azzal, hogy nem hallgatod el az egyszerű igazságokat. Néha csak azzal, hogy nem mondod tovább, amit mások hazudnak. Néha csak azzal, hogy nem mondasz igent, mikor mindenki kiabál: „Igen, igen!” Egy életen át, következetesen, nem beleegyezni abba, ami az emberek hazugsága, nagyobb hősiesség, mint alkalmilag hangosan és mellveregetve tiltakozni ellene. A halálos ágyon csak akkor pihensz nyugodtan, ha minden nap, minden öntudatoddal, az igazságot szolgáltad. Néha nagyon egyszerű és kicsinyes az igazság. De te ne válogass. Ennyi az élet értéke.
Márai Sándor
Tisztító vihar
részlet
De most egészen más emberek voltak.
Visszakapták kedélyüket; kedvesebbek lettek, egyszerűbbek, közvetlenebbek. Az igazságtalanság nem gyűlöletté kovácsolódott bennük, hanem emberszeretetté. A jégpáncél alól régen elfeledett érzelmek kandikáltak ki; azt égette ki belőlük a szenvedés, ami a legrosszabb volt bennük: a hatalom aljasságát. Úgy érezték, hogy legfontosabb feladatuk – ha egyáltalán van még feladatuk ebben az életben –, továbbadni azt, amit tapasztaltak, hogy soha többé ilyesmi meg ne történhessék.
Méray Tibor
„Nagy dolgokat tenni nem tudunk, csak kicsiket, nagy szeretettel”- mondta egyszer Teréz anya. Szívből remélem, hogy mindenkinek sikerült megtöltenie a szívét szeretettel és vidámmá tenni a napját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése