2024. április 23., kedd

Április 14-e a Könyvtárosok világnapja.


Célja, hogy felhívja a figyelmet a könyvtárak és könyvtárosok nyújtotta értékekre

 

A könyvtáros közvetítő szerepet betöltő személy volt az ókortól napjainkig az információk és az olvasók között. Ez a szerep teszi a szakmát egyedivé, és ez a szerep kötelezi arra a könyvtárosokat, hogy megismerjék a tudományokat és jártasak legyenek a könyvtári információs technológiákban. Egy magára valamit is adó szakma számára nem elhanyagolható a folyamatos szakmai képzés. Mivel a könyvtárak elsődleges feladata még mindig az, hogy a könyveket eljuttassa az olvasóhoz és megszerettesse az olvasást, ezért az olvasószolgálatban dolgozó könyvtárasoknak jó pszichikai érzékkel, alapos állományismerettel, jó beszédkészséggel kell rendelkezniük ahhoz, hogy ajánlani tudják a legfrissebb irodalmat. 


Könyvtár

Titkok tárháza szépen fogad,
fény töri át az ablakokat.
Sejtelmes árnyak, eleven lelkek,
mind lesben állnak, polcról figyelnek.
Sosem volt tények és életek.
Bűvölve nézem a képeket.
Előtűnnek nehéz idők,
hatalmasok és szenvedők.
Jelenek, múlt s jövő korok,
és nem csak a szemekből olvasok.
Ketyeg az óra, serceg a perc:
Itt nem veszthetsz időt -
mindig csak nyersz.
Várady Endre




Minden könyvtárnak két lényeges alkotórésze van, egy anyagi: a könyvek… 

s egy szellemi: a könyvtárnok.
Toldy Ferenc




 A könyvtáros pedig az az ember, akinek a könyv olyan táplálék, szenvedély, sors, szerelem, gyönyör, mámor, kaland és végzet, mint tengerésznek a tenger, a parasztnak a föld, a kertésznek a növény. A tudós a könyvet csak anyagnak veszi: megnézi, olvassa, idézi és félreteszi; a költőnek a könyv csak mű: teremti és elfelejti; a tanítónak csak eszköz: merít belőle és továbbadja; a közönséges embernek csak iparcikk: olvassa és élvezi. Senki nem nyúl úgy a könyvhöz, mint a könyvtáros, oly csendesen és lassan, ahogy az ember csak örök dolgokhoz nyúl: tengerhez, asszonyhoz, földhöz. 

A könyvtáros olyan, mint a tücsök, írja egyik legszebb fejezetében, miközben Platónt idézi és leírja Szókratészt, amint az Ilisszosz partján a platánfa árnyékában forró nyári délután Phaidrosszal beszélget. A könyvtárosok azoknak a lényeknek utódai, akik régen éltek, még mielőtt a Múzsák megszülettek. S amikor a Múzsák elkezdtek énekelni, olyan önkívületbe estek, hogy csak hallgattak, hallgattak és megfeledkeztek evésről, ivásról, ételről, italról. Zeusz e lényeket tücsökké változtatta és egyedül nekik engedte meg, hogy a táplálékért ne verejtékezzenek, hanem egész életüket múzsai módra, gyönyörködve, élvezve, olvasgatva, szemlélődve, csendesen éljék le. Szegények? "A szegénység a Múzsák hozománya." Nem törődnek vagyonnal, hatalommal, hírnévvel, élvezetekkel. Tücskök, - étel és ital nélkül képesek megélni és boldogok abban az isteni nyugalomban, amely a halhatatlanság egy neme. 

Van az angoloknak egy igéjük, Burton művének elejére írt versében az első sorban használja: "I am musing". Lefordíthatatlan szó. Azt jelenti, hogy múzsai állapotban vagyok és semmit sem csinálok, csak gyönyörködve bámészkodok, elmélkedek bele a világba és életem olyanná lesz, mint egy dal, vagy költemény. A könyvtáros ilyen musinglény~ aki, mint a tücsök, lassú bámészkodó, csendes, magányos, derült vágytalanságban él. rnúzsai állapotban, de nem mint a költő szívében verssel, hanem maga, mint életté vált vers.
Hamvas Béla a könyvtárosról



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése