A felhők robognak az égi utakon. A földből könnyű dallamokként szállnak az illatok. Esik az eső és süt a Nap. Érdekes kapcsolat. Az ég fél szeme sír, a másik ragyogóan fénylő. Mélyen beszívom az eső és a Föld illatát. A friss fű zöld selyemsálként teríti be a határt. Csillogó gyöngyökként játszik a napfény az esőcseppekkel. Teljes virágpompában díszlik a kert, a lombok susognak a szélben. A már elvirágzó fákról sziromzápor hull a fűre. Békák csobbannak a tóban, a nádasban madarak trilláznak. Különleges varázslatok, különleges hangok. Színes a rét, virágok tarka kavalkádján igazgyöngyökként csillognak az esőcseppek. A pitypang arany virágai, mint fénylő, sugárzó napocskák. Gerlepárok évődnek, turbékolnak a lombok között, - a tető felett. Keltetnek a madarak. Vándorútjukat járják a fellegek, közöttük azúrkék az égi tenger. A nappalok tiszták, mint a kristály. A mennybolt ragyog az aranyló fényben, a napsütésben. A fák lombjai között a Nap szerteszét fröcsköli sugarát, majd az alkonyat vörösre festi a horizontot. Felhők felett szeretettel szárnyalok Feléd, az est sejtelmes fényeiben. Az ezüst holdsarló a tágas égbolton járja égi útját az éjszakában. Új fények ragyogják be a gyönyörű májust.
Szomorúfűz
Erdőn visz át az út. Nem zizeg már a lábam alatt a tavalyi avar, mert húsos fűszálak nőttek rá, és én csak lépegetek csendesen a május allelújás országában. Süt a nap, vidám üzeneteket kiáltanak egymásnak örökké legény kakukkok, és szólnak a búbos bankák is valahol a legelő szélén, hol új pásztorok és új nyájak ballagnak az öregek nyomán, be a májusba és ki a májusból.Csupa békés zsongás az erdő.
Jó lenne itt maradni. Lefeküdni a galagonya virágos sátra alá, megmarkolni az időt, megállítani a felhőket, álmokat és éveket.
Megvárni az estét, amikor gyermekszavú kis harangok csilingelnek a bokrok alján, hol pettyes hátú katicabogarak a toronyőrök.
Amikor az alkony selymes árnyai magukhoz ölelik az erdőt, megrántják a kis bogarak a pókhálókötelet, és kling-klang megszólal a májusi erdők harangja: a gyöngyvirág.
Aztán megvárni még a holdat, mely nem hideg ilyenkor, és meglesni öreg titkokat, melyeket idehoz, de el is visz magával az örök menyasszony, a hűtlenül is hűséges, magát mátkacsókra kínáló, gerleszavú – május.
Fekete István
A fákhoz, a költőkhöz
részlet
Hosszú tél, munka, gond, betegség
úgy meglopta ezt a tavaszt,
hogy most elálmélkodva nézem
a hirtelen megjött vigaszt:
Te vagy, május ? Csakugyan itt vagy?
Hogy lettél kész ilyen hamar?
Néhány nap alatt mennyi szépség!
A vén föld milyen fiatal!
Mintha meggazdagodtam volna,
úgy nézem a sok gyors csodát:
orgona, hárs, alma, cseresznye,
egyszerre nyitnak mind a fák;
terraszomnál egy óriáslány
ágaskodik a napba fel,
egy fiatal jegenye, - játszom
örvénylő leveleivel.
Játszom fénylő, gyönge hajával,
érzem élete friss husát,
a zöld vér, amely benne lüktet,
szinte a szivembe fut át;
aztán lemegyek és megállok
egy bokor előtt, fa alatt,
és lombok és szirmok hüsébe
temetem égő arcomat.
Szabó Lőrinc
Május
Május, május, te felhangolt orgona,
száz torokból színekkel felzengő zongora!
Fák-virágok nyílnak lányos-szép lelkeden,
szerelmes ifjú bárdok dalolnak verseken,
betöltöd illatoddal a buja kerteket,
május, ha te vagy, szebb nálad nem lehet.
Bimbózva bomlik szirmodon szerelem,
kacsintás szemekben igéző sejtelem.
Május, május, te virágos hajadon!
Csókok repülnek szeretni szabadon.
Léleknek szárnyai nőjenek,
cseppjei aranyos esődnek
öntözzék a földet, s örömét szívednek:
soha ne adj helyet benne a hidegnek...
Barnaby
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése