Könyv és Szerzői jogok napja

 

 

1995-ben az UNESCO A KÖNYV NAPJÁvá nyilvánította április 23-át katalán javaslatra.

Április 23-án halt meg William Shakespeare és Miguel de Cervantes. Ez a nap A SZERZÕI JOGOK NAPJA is. A nap célja, hogy felfedezzük az olvasás szépségét, és ösztönözzük egymást a könyvek forgatására a mai rohanó világban. Egy felmérés szerint az emberek 12 %-a semmit nem olvas, 14 % mondja magát rendszeres olvasónak.

A katalánoknak ez a nap egyben védőszentjük, Sárkányölő Szent György napja is. Így ott ezen a napon emlékeznek meg a “rózsákról és a könyvekről”, mert a legenda szerint Szent György a IV. században az általa megölt sárkány véréből kinőtt rózsát a megmentett hercegnőnek ajándékozta.

 Kezdjük rögtön az irodalommal, és azzal a ténnyel, hogy az irodalom a szavak művészete.

Northrop Frye: A metafora táguló világa

Könyveim

 Zöld ruha, piros ruha, sárga barna…
A könyvek varázsa odavan ma.
(Babits M.: Zöld, piros, sárga, barna…)

 Csak nézem gerinceiket
a címeket a neveket
valami bennem földereng
hogy egyik-másik mit jelent
hogy rég-rég hány cinkos napot
töltöttem vélük izgatott
szimbiózisban míg nekem
nyilatkoztak készségesen
s én azt hittem hogy titkaik
segítenek majd valamit
ha minek hozzám köze lesz
majd feleletre kötelez
hogy a rejtélyek könnyedén
tárulnak tőlük elibém
és egyáltalán hogy velük
simábban megy mint nélkülük
s ők az igazi társaság –
a kisvilág a nagyvilág
a többi: a való való
legföljebb megbocsátható
mivel csiszolni toldani
meggyújtani kell s oltani
és rózsaszín szemüveget
véve nézni csak úgy lehet
s nem élvezni – kibírni kell
otromba tényezőivel
viszont a könyvek… ők viszont
ők biztos biztonsági pont –
Hát így – De most már renegát
szeme fut a könyveken át
s ha levesz egyet kézbe fog
szíve gyorsabban nem dobog
s ha lapoz benne s ha megáll
mert csöppke bogarat talál
– bár mákszemnél is kicsinyebb –
boldog borzongás lepi meg
s úgy nézi már a szöveget
mint elcsúfított terepet
melyen a bogár örömét
nyilván zavarják a sötét
pontok vonalak kanyarok
unalmas katona-sorok
pedig csak azért a világ
hogy ő jól érezze magát
hisz több ő több mint az egész
szemfényvesztő erőlködés
amit hordoz e lila lom
e halott könyv-sokadalom
Csorba Gőző

 A magyar író

“ Mint égő fáklya, mely sebtében lángol,
S magát megemésztve másoknak világol.”-
Míg az értetlenek nagy -bátran ítélik,
S a gyáva rablelkek gúnyolhatni vélik;
Míg a bölcs örömmel szemléli, csudálja:
Ő, (noha van máris, ki szívből dícséri,
S hogy jót akart és tett, nyilván megisméri),
Sajátérdemében lelvén fő jutalmát,
Népe jobb részében veti bizodalmát;
S reményli, hogy Árpád igazi maradéki
Hív fáradozásait megköszönik néki.
Batsányi János

 

 

 Most eleresztem ujjaimat az írógép billentyűin, és nézem, mit írnak? Szaladjatok, kis csikók, szaladjatok! Az alaktalan márványtömbben szobrok rejőznek… a legszebb szobrok, minden szobor.. csak ki kell fejteni. Így rejti magában az írógép billentyűzete is a legcsodálatosabb költeményeket – vigyázzatok, ti csodálatos ujjak, micsoda sorendben ütitek le őket!
Babits Mihály: Írógép előtt

 

Olvasás

Mint a csillagokat a távcsövek,
úgy húztam körém, s egyre közelebb,
könyveken át a Világ Tényeit:
éj-nap olvastam. Mindent! Hajnalig,
kis lámpa mellett, s függönyözve a
konyhánk ajtaját. Boldogság, soha-
nem-álmodott, töltött be: Nemcsak én
vagyok (ha vagyok) bolond! Mint a fény
mihelyt szabad, oly határtalanúl
tágúlt a lelkem, nőtt, már messze túl
kíváncsiságban s reményeiben
iskolán s minden hasznon: Végtelen
nyílt elém, hisz most eszközt, szárnyakat
kaptam, repülni, s törni zárakat:
az Irodalmat: születő, arany
lángok zsúfoltak, gyerekmód ugyan,
de úgy, ahogy az első távcsövek
tömték új csillagokkal az eget
Szabó Lőrinc

Könyvek

Van könyvem, míves, bőrkötéses.
Van díszes vászonba kötött.
Van kemény fedelű, színes, képes.
És akad ponyva is kedvenceim között.

Ott sorakoznak fenn a polcon,
S ha úgy tartja kedvem, egyet leveszek,
És szabadidőmből lopva néhány órát
Az olvasásnak szentelek.

Nekem már az is kéjes érzés,
Amikor kezembe foghatom,
S hallhatom a papír zizzenését,
Ahogy ujjammal lapozgatom.

Regények, esszék, novellák, versek
Megannyi vajúdva megszült alkotás.
A középpontban mindig ott az Ember
És minden mű egy-egy vallomás.
Sima István