...Ím a költészet szent napján..

 

A költészet napját József Attila születésnapjára emlékezve 1964 óta minden évben április 11-én ünnepeljük Magyarországon.

József Attila (1905-1937)

Akár meg is fordíthatnánk a két dátumot: József Attila akkor született meg országosan elismert költőként, amikor Balatonszárszón kiállították róla a hivatalos halotti bizonyítványt. A kor- és pályatársak többsége csak a bulvárszenzációként tálalt halálhír után döbbent rá, milyen kivételes életművet alkotott ez a mindaddig csak "jó költő"-ként számon tartott, zavarba ejtően sokféle hangon megszólaló - ezért gyakran félreértett -, posztumusz fölfedezett zseni, akinek életútját kisgyermekkora óta váratlan veszteségek, lelki traumák, különös fordulatok szegélyezték -, s aki egyéni szenvedéseiből egyetemes érvényű költészetet teremtett.

Önarckép

Dacos, vad erdő sűrű nagy hajam.

Már meggyötörte asszonyujj viharja.

Forró száj baglya néha megzavarja.

Alatta zúg a gondolatfolyam.

Milyen mély medrű, nem tudom, de mély.

Hitek szirtjét bús iszapjába mossa,

nagy homlokom a Vaskapu-szorossa,

Hol rég utat vágott a szenvedély.

Zord partján - csókhíd szépen szökne itt,

Melyen portyázni víg asszony-tatár megy -

Örök-zsibongó, vijjogó madárhegy:

Sötét gond rakja barna fészkeit.

Szívemben vágyhegylánc, jaj-kráteres;

Még forró, fülledt nyár vonaglik völgyén

S dermedt, havas csúcsán "Ember"-t üvöltvén

Egy őrült lélek máglyákat keres!

József Attila

Betűjáték

(részlet)

Régi játék az anagrammakészítés, természetesen a görögöktől örököltük. Antik ünnepélyességgel foghat tehát minden játékos egy cédulát, felírhatja rá az alapszót, amelynek betűiből – lehetőleg minden betűjével – új szavakat kell alkotnia. Aki a legtöbbet alkotja, az győz. S ebből az is kitűnik, hogy itt is hajlamosak vagyunk a mennyiség bűvöletébe esni, a minőség kárára. Nem mindegy ám, hogy milyen az az anagramma, és nem minden szó nyújt igazán jó változatokat. Szerencse kell a betűanyaghoz. Itt van például ez a régészet, mint alapszó. Hogy ennek milyen anagrammái vannak… Szédülten figyeltem, micsoda szókapcsolatok bukkannak elő a betűkből, micsoda hallatlan távlatokat nyitó fogalmak rejtőznek az r-ben, a t-ben, a két é-ben. Novellák, értekezések, filozófiák csírái, dióhéjversek, körömregények nyüzsögtek a szóváltozatokban; a régészet anagrammái kivételesen sugallatosnak bizonyultak. Csak egynéhányat, csak egy kicsinyke gyűjteményt hadd nyújtsak át belőlük.
Nemes Nagy Ágnes

 

A legszebb vers...

A legszebb vers, mit alkothat egy költő
talán egy régi könyv legmélyén lapul
a polc szegletén, csak úgy odavetve
ismeretlenül és olvasatlanul

Elsárgult lapok, mik őrzik a múltat
záródnak rá, mint a koporsófedél
de százévenként feltárják a titkuk
alkony múltával, ha ránk zuhan az éj

És fölcsendülnek ékes, tiszta rímek
lüktet az ütem, mint lüktetett a szív
ész és szenvedély nász tüzében égnek
majd száz évre újra bezárul a sír
Jáger László

Verseimben élek

Életem, tintába öntve csepeg

Írói vénából a papír lapjára,

Verseim magamból nemzem,

Földi létem igaz valójában.

Darabkáit egymásba illesztve

Találkozhattok egy emberrel,

Ki verseket ír ki érzéseiből

Alázatos, mély tisztelettel.

Szívem vére legyen a tinta,

Életem alatta a fehér lap,

S ki végigsétál szemével rajta,

Megért majd, s engem kap.

Megnyílok nap mint nap

Kis szúrós kaktusz képében,

Verseimben, melyek fogantak

Nektek, szívem rejtekében.

Pajor Zsolt

A költészet napján

Fehér a tógám, földig ér,
fejemen zöld-arany babér.
Kezemben lantom hangja zeng,
miközben lelkem elmereng.

Körülvesz ím a múlt köde,
hogyan jutottam fel ide?
Arany a sarum lábamon,
ébren vagyok, nem álmodom?

Alant, mint fénylő csillagok,
városok, falvak állnak ott.
Bámulom én a fényeket,
lám üdvözlik ők lényemet.

Köröttem bércek állanak,
mint büszke, erős várfalak.
Parnasszus hegyén állok én,
költők és múzsák szent hegyén.

Ma költészetnek napja van,
és árnyak gyűlnek, oly sokan.
Kezükben gyertyafény ragyog,
fénylenek, mint a csillagok.

Indulnak ők, mint áradó,
medrét átlépő nagy folyó.
Költőknek népe merre jár,
nincs arra korlát, nincs határ.

Hókeblű múzsák járnak itt,
felszítván költők vágyait.
Látod a homlokom ragyog?
fénylik egy múzsa csókja ott.

Ma költészetnek napja van,
tejúton jár egy fényfolyam.
Látod ott mennyi név ragyog?
a költők mind-mind csillagok.

Utánuk nézek réveteg,
üdvözlöm én e fényeket.
Hallom a csendnek hangjait,
- ma éjjel szentek járnak itt...!
Szuhanics Albert