A Föld menekül

A Föld menekül.
Elfutna messze, nem kinál

nyugalmas felületet az embernek, zsarnokának

és szolgájának -- sorstársának valójában, ki véle együtt

az állandóságot valósítaná meg; és helyette

dolgok és gondok örökös

szétszóródásában szórja magát szét

munkába és keservbe, álomba, fellegekbe.

Megkötni a homokot -- a sors megkötése.

Megkötni az álmokat -- az álmok kiteljesítése.

Életben maradni soká -- az égigérő fa felnövelésének lehetősége.

Az égigérőé, amelyben

a megvalósult álmok rendje lakozik s véghetetlenül.

Emlékezni: lehajtani egy ágat

a föld felé, hogy rajta, élő hídon,

fölfuthasson a Kezdet: megszemlélni

mindent, mi egykoron a mélyéből indult

s most mégis és azértis

meghatóan és diadalmasan

leronthatatlan ott csillog fölül.

Devecseri Gábor