Április 23-a a könyv és szerzői jogok napja

 

1995-ben az UNESCO - katalán javaslatra - a Könyv Napjává nyilvánította április 23-át, azzal a kiegészítéssel, hogy az egyben a Szerzői Jogok napja is legyen - különös tekintettel az Internet és az online-adatbankok gyors elterjedésére.

A világnap meghirdetésével az UNESCO tisztelegni kíván a könyvek és szerzők előtt, továbbá fel kívánja hívni a figyelmet az olvasás fontosságára, és rá kíván világítani az olvasásban rejlő örömökre. Fontos felismerni, hogy a könyvek és az olvasás meghatározó szerepet játszik az emberiség társadalmi és kulturális fejlődésében.

Aki könyvet olvas, maga idézi fel a látványt, maga teremti meg a hangokat, maga alkotja meg a mozdulatokat, az arcvonásokat, az érzelmeket. Maga alkot meg mindent, ami több a puszta szónál. És aki a legcsekélyebb örömét leli az alkotásban, annak olyasvalamit nyújt a könyv, amit a televízió soha.

Isaac Asimov

…az olvasás talán mindig és mindenkinek azt jelenti, hogy egy pontra kell meredni, nehogy elcsábítson és tönkretegyen az ellenőrizhetetlenül suhanó világ… 
A nyitott könyv mindig arról tanúskodik, hogy gyáva emberrel van dolgunk – a szemek azért szögeződnek azokra a sorokra, hogy ne rabolhassa el őket a világ égető fájdalmának megpillantása – a szavak, melyek a világ zaját sötét tölcsérbe kényszerítik s csurig töltenek vele apró üvegformákat, melyeket könyveknek nevezünk – a létező legkifinomultabb kihátrálás, ez az igazság. Disznóság. Ámde: igazi gyönyörűség… az olvasás gyönyörű disznóság. Tudhatja-e bárki is, mi a gyönyörűség, ha soha sem hajolt életével, egész életével egy könyv első oldalának első sora fölé?
Alessandro Baricco

Örök barát 

A jó könyv kimeríthetetlen. Még a polcról is a fülünkbe susog. A szobának a könyvek adnak illatot és súlyt. Egy könyvespolc legalább olyan kellemes látvány, mint egy városkép vagy egy folyó. A könyvekben hajnalok és naplementék vannak, s vihar, köd, enyhe szellő. 
Olvastam egyszer egy családról. Lakásukban olyan szűkös a hely, hogy kénytelenek minden könyvükön túladni, miután elolvasták őket. Azt hiszem, ezek az emberek félreértették a könyvek működési elvét. 
A könyv elolvasása csak az első lépés a kapcsolat kialakításához. Igazi élete akkor kezdődik, amikor befejeztük. Úgy áll a polcon, akár egy jelvény, egy zsaroló, egy emlékmű, egy sebhely. Elcsúfítja a szobát, mint egy repedés a vakolaton, de ékesíti is. A polcon sorakozó könyveink életünk részei, csakúgy, mint hajdani őseink portréja a falon. 
Anatole Broyard