A könyvek fénye

 

Nemzetközi Gyermekkönyvnap.

 

1967 óta április 2-a vagyis Hans Christian Andersen születésnapja a Nemzetközi Gyermekkönyvnap. A könyvnapi események célja hogy olvasásra bátorítsa a gyerekeket és felhívja a figyelmet a gyermekirodalomra

 

 

Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat – állította Albert Einstein, akit az évszázad emberének választottak, és akinek a nyelvöltögetős képe bejárta a világsajtót. Fizikai Nóbel-díjasként mindvégig megőrizte gyermeki naivitását, és azt hirdette, hogy a képzelet sokkal fontosabb, mint a tudás.

 

A kisgyerek első éveiben figyel fel környezete tárgyaira, többek között a könyvekre. Még nem tudja, mire valók, játszik vele, tépegeti. Már a kétéves gyerek is szereti, ha mesélnek neki, számára a valóság elég tarka, csodálatos, kissé kusza és érthetetlen. Legszívesebben olyan történeteket hall, amelyeknek õ áll a középpontjában, vagy egy hozzá hasonló gyerek. A hároméves óvodás már tudja, hogy melyik könyvben találhatók kedvenc versei, meséi, élvezettel hallgatja a kalandos állatmeséket, a friss, rövid történeteket, a hármas tagolású ismétlődéseket. 

Négyéves korban kezdődik el a nagy mesekorszak. Ez a kor Bühler szerint válaszfal a "mesére való beállítódás", – amikor a gyerek egy más tudatszintre, a rendkívüliség közegébe lép, a mesemondó felnőtt magatartását utánozva és kiegészítve –, és a valóságra való irányulás között, amikor a képzelet csak hitelesnek vélt valóságegységekkel dolgozik, amikor a gyerek tapasztalatainak és értelmi érettségének megfelelően kizárja a csodaszerű megoldást. Ebben a korban a gyerek két világ polgára, képzelete is kettős jelleget mutat, van benne valami a népmese varázslatosságából, de lényének másik fele már a valós életszemlélet jegyében áll. (Várkonyi H., 1996) 

Az ötéves gyerek különösen vonzódik a tündérmesékhez, a képekről önálló mesét mond. Meséi már bonyolultabbak, de ugyanakkor elég áttekinthetőek, hogy megértse őket.

A kisiskoláskor az irodalmi érdeklődés szempontjából két részre oszlik: I-II. osztályban az olvasási technika elsajátításával küszködő gyerek szívesen nyúl óvodáskora meséihez, mert a szöveg ismerete átsegíti kezdeti nehézségein. 8-10 éves korban az irodalmi érdeklődés kezdődik el, új területeket hódítanak meg az irodalom világából. A tündérmesék fokozatosan kiszorulnak, népszerűbbek lesznek a régi és mai gyerekek életéről szóló, valós mesék, ugyanakkor szívesen olvasnak valós állatokról szóló történeteket. Ez az a kor, amikor nem tűrnek semmilyen csodaszerű elemet és lenézik a "kicsinyeknek" való tündérmeséket. Az érdeklődés előterébe az igaz történetek kerülnek, azt várják el ezektől, hogy olyasmiről szóljanak, ami megtörtént, mégis rendkívüli. A mindennapostól eltérő eseményeket, helyzeteket kedvelik, de nem tűrik meg benne a csodás elemet. (Mérei F. 1996:253, Bauer G.) 

Bühler, K. három nagy mesekorszakot különít el a gyerek életében: az első a Paprikajancsi-kor, amely 1-4 év között tart, amikor a gyereket saját életének eseményei foglalkoztatják, képzelete még nem teszi képessé át nem élt szituációk megelevenítésére, általában igényli a személyes kontaktust a mese tárgyával. A második kor az igazi mesék kora, 4-8 év között, a mese változatos, fordulatos cselekménye, a csodálatos álomvilág, a jellemábrázolások egyszerűsége, az értékelés egyértelműsége, mind olyan tényezők, amelyek megfelelnek az életkori sajátosságoknak. A harmadik pedig a Robinson mesék kora, amely 8-9 éves kortól a pubertás elejéig tart, amikor a mesék iránti érdeklődés csökken, a gyerek magát nagynak tartja, a mesét pedig kisgyerekesnek. Ez legtöbbször magukra erőszakolt, nem reális vélemény. Sokan továbbra is szívesen olvasnak meséket, de érdeklődésük inkább egyszerű szerkezetű, izgalmas cselekményű történetek felé fordul
Kádár Annamária

 

Kértem nagyapót, hogy meséljen a hamuba sült pogácsáról, vagy bármi másról. Õ erre azt válaszolta, csak úgy, ha odaviszem a meseszéket. Odaültem a nagytatám elé. Õ megtömte a pipáját, pöffentett vagy tízet, s aztán kezdődött a mese. Ahogyan szállt a pipafüst, ahogyan gomolygott, pont azokat láttam benne, akikről nagytatám mesélt. Ott láttam Csipkerózsikát, azokat a szegénylegényeket is. Ilyen nagy varázsló volt a nagytatám, oda tudta varázsolni az egész mesevilágot. Sokáig nem tudtam, honnan van neki az a nagy ereje. Csak később jöttem rá a titokra. Nagytatám varázsa a pipájában volt, mert amikor elfogyott, megakadt...
11 éves gyerek által írt mese

 

 

A könyvek fénye

A két gyerek egykoron egy földgömbbel játszott. Körbe-körbe forgatva ujjukkal, csukott szemmel rámutattak valahova a földgömbön. Ha ez a pont történetesen Peking, Madagaszkár, vagy Mexikó volt benéztek a könyvtárakba a kiválasztott helyről szóló történeteket tartalmazó könyvekért.
Imádtak olvasni. Élvezettel töltötte el őket. Ablakaikban a fény késő éjjelig égett. Ez a könyvek fénye volt, ami által a Kínai nagyfal mellett sétálva találták magukat, az óceán énekét együtt hallgatva a vikingekkel, az ősi Egyiptomban a piramisok tövében élve, együtt szánkózva a befagyott tavakon az eszkimókkal, az ókori olimpiai játékokon szerepelve és megkoronázva vad olajfa leveleivel.
Bármikor elaludtak az összes mese, történet, legenda, hely, író, hős összekeveredett álmaikban, hogy aztán finoman álomba ringassa őket. Aiszóposz Seherezádénak idézte meséit az Eiffel torony legmagasabb pontjáról, míg Kolumbusz Kristóf Tom Sawyert hallgatta amint a Misszisszippin levő csónakjukban történt csínytevését mesélte el. Alice Csodaországban együtt utazott Mary Poppins-szal és Andersen saját meséit mondta el Ananse-nak, a póknak egy piramis tövében.
A földgömb könyvekkel összekapcsolt játéka nagyon jól elszórakoztatta a két gyereket, úgy mintha az, sose érne véget.
Megtalálták annak módját, hogyan legyenek navigátorok és felfedezők a könyvek lapjain keresztül.
Ezek fénye segített nekik meghódítani az egész bolygót, élni különböző civilizációkban és korokban valamint megcsodálni hatalmas változatosságukat. Egyszóval megtapasztalhatták az életet ezen a nagy világon túl a kicsi szobájukon. Bárhová el tudtak repülni, utazni is álmodni.
Természetesen mindig elfelejtették eloltani a lámpát!
"Végre elalusztok?" kiáltottak rájuk a szüleik. "Nagyon késő van. Oltsátok el a lámpát!"
"Nem tudjuk" volt mindig a válaszuk kitörő nevetéssel.
A könyvek" fénye" sohasem kapcsolható le.
Angeliki Varella

 

 

Mesekönyv

Hallod a lapoknak selymes susogását,
tündérek szárnyának könnyed suhogását?
Minden sor közepén titkok rejtőzködnek,
hegyes fülű manók álmaidba szöknek.

Éles elméd nyomán utolér egy világ,
varázslatos mezőn nem hervad el virág,
ezüsterdő mélyén csörgedező patak,
ficánkolnak benne aranyszínű halak.

Habos, fodros felhők ringanak az égen,
pillangók reppennek ezerszínű réten.
Csipkeruhás tündér liliomkalapban
- varázslat rejlik e csendülő kacajban.

Valóra válik most dédelgetett álmod,
képzeleted szárnyán magasba kell szállnod,
mesék szigetére édes álmaiddal,
suhanj boldogságban tündérszárnyaiddal.

Becsukom e könyvet, mese végéhez ért,
csodás, kerek világ - ebbe mind belefért.
Hallgasd apró neszét - szusszan éji éden.
Hunyd be te is szemed, aludj kicsim szépen!
Horváth Piroska