2023. december 4., hétfő

Nem kell már


Nem kell már vad óceán nem kell
tomboló orkán, nem kell szapora
szívverés , nyugalom kell és kész.
Hánykolódtam vad vizeken, repültem
messze a durva széllel, keringőztem
a felhőkkel, versenyt sírtam az esőkkel.
Szedtem virágot szekérderéknyit , láttam
minden csillagot ami fénylik , írtam dalt
a Holdanyóhoz , sokszor nem jutottam
én a szóhoz, hiszen beszéltek már helyettem
sokszor ettől szédültem , a szavak itt
visszhangzanak bennem, mert jelentésüket
eltemettem mélyre ástam itt a fejembe
még sokszor jutnak ám eszembe.
Keltem én a kelő nappal,virrasztottam a
csillagokkal, néztem őket, kértem őket, ne
lopják el az időmet, kicsit még maradni szeretnék.
De nem így! De nem így!
Nyugalom kell el a vad vizekkel hol szereztem
a sebeket, bár nem bánom majd beheged,
simogatom szívemet ott a seb ott a mélyebb.
Igen, láttam annyi szépet mert elém rakták a
sok kincset , dőlt a sok és nagy igéret
beváltva egy sem lett, mi vette el eszemet?
Nyugalom kell! Erre ki figyel?
Senki, ezt nekem kell megkeresni!
Nem kell vad óceán, hiszen ott lógtam a
vitorlán, kell helyette kis patak mi tova
viszi álmomat, lassan , énekelve, nem gyorsan
sebesen, nem, csak egy kis patak kell nekem!
Nem kell orkános szél, mi ha feltámad útra kél
tarol és visz mindent semmit sem kímél,
Nem , nem ,nem kell a nagy szél!
Lágy szellő kell mi simogat bátran teszem elé
az arcomat , nem tépi meg ,ha kell ott elmereng
feltámasztja a gondolatot , s a hév mely olykor
elragadott, mára csendben lenyugodott.
Nem kell a nagy hajó , melyen utazni milyen jó,
nem kell a magas korlát, nem kell hogy onnan
nézhessek át a partra, mi eltűnik a távolba.
Kis csónak kell mi ring a vízen csak siklik
halkan és szelíden, alatta a víz csak csendesen folyik.
Ennyi kell nekem , mindenből egy kevés , de az meglegyen,
és csak egyetlen tortaszeletem , nem kazal virág
csak egyetlen egy szál kell nekem de az mindig
legyen velem, sose hervadjon nekem virítson,
s ha majd az utolsó üzenetet is felbontom mi arra
kér pakoljak össze, csak lassacskán nem sietve
de most menjek vele , vele, a végtelenbe.
Ennyi kell nekem ezzel megelégszem, nem vágyom
többre nem vágyom szebbre, csak egy nyugalmas
de szép életre.,,
Lukács Judit

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése