Bár a remény szép gyertyája
sohase aludna ki!
De ha mégis, bárcsak mindig
Elesettre, magányosra
éppúgy hullhatna a fény,
még a nehéz órákban is
érezze, hogy van remény!
Mert muszáj okot találni,
mert élni, s szeretni kell,
s aki szeret, többet tehet,
ne érje be ennyivel!
Kihűlt lelket melegíthet
egy jó szó, kedves mosoly,
mely begyógyít fájó sebet,
ennek érdekében szólj!
Kérő kezet ne taszíts el,
add, amid van, magadat!
Szeretetből bármennyit adsz,
benned egyre több marad!
Ha te élteted a reményt,
az jó érzést ad neked,
hisz a jóság visszatalál,
s boldogít a szeretet!
Aranyosi Ervin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése