2023. december 6., szerda

Volt egy cipő...


Egy divatos, tartós darab. És persze, jó drága. Akkoriban nem volt könnyű ilyet találni. Az utolsó pár volt. És jelképezett valamit. Az ilyen holmik tulajdonosa többnek érezte magát másoknál. Hogy miért? Ma is megfejthetetlen. Pedig most is sokan ugyanezt élik meg naponta. Van valamim, amitől több vagyok, más vagyok. Különb vagyok. Ezért minél több ilyen tárgyat, ruhadarabot igyekszem beszerezni. A legdivatosabbat, legdrágábbat. Hadd lássák, hogy nem akárki vagyok. Hogy én is érek annyit, mint a másik. Hogy csodáljanak, felnézzenek rám. Irigyeljenek. De jöhet egy nap, amikor mindez egyetlen pillanat alatt semmivé lesz. Hogy hol, és mikor, és főként mitől, nem tudni. Lehet, hogy állsz a szoba közepén, és hirtelen hiányérzeted támad. Kezded rosszul érezni magad, és bármihez nyúlsz, ami addig örömet okozott, semmi nem segít. Mert csak tárgyak. És most nem tárgyakra van szükséged. A hiány nem tárgyak iránt keletkezett benned. Hanem valami egészen más után. Ebben a pillanatban nem tudod még megfogalmazni, de lassan rájössz: nem arra vágysz többé, hogy azért csodáljanak, ami rajtad van, hanem azért szeressenek, ami benned van. Igen, már nem csodálatra, hanem szeretetre vágysz. Valakinek a szeretetére, elismerésére, megbecsülésére, tiszteletére. És már mindent, amid eddig volt, odaadnál, hogy ezt megkaphasd. De erre nincs szükség. Mert a szeretetért nem kell mást adnod, csak szeretetet. Magadat. Őszintén, belülről, álarc nélkül. Csak magadat. És megkapod ezt a szeretetet. Ami legyőzi a tárgyakat.
A holt cipőt.
Csitáry-Hock Tamás






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése