Földanya még egyszer végigpillantott a puha, meleg ágyacskáikban fekvő virággyermekein. A legtöbbjükmég aludt, de az egyik kis fehér virággyermek szeme még nyitva volt.
Földanya megsimogatta a fejecskéjét és így szólt:
- Ideje aludnod. Különben nem pihened ki magad mire beköszönt a tavasz, és későn ébredsz fel. Ugye, azt nem szeretnéd?
A kis tündér a fejét rázta:
- Nem, Földanya - suttogta -, csak sehogy sem tudok elaludni, de sejtelmem sincs, hogy miért.
- Elmesélek neked egy karácsonyi történetet - mondta a Földanya, miközben mosolyogva az ágya szélére ült.
- Régesrégen egy ugyanolyan karácsonyestén, mint a mai, a csillaggyerekek a szokottnál egy kicsivel több csillagfényt kaptak, hogy az ünnep tiszteletére csillagjaik még sziporkázóbban tündökölhessenek az égen. Csakhogy az egyik csillagkislány nem fényesítette ki a csillagát, mert nem akart az égen ragyogni. Le szeretett volna menni a földre, hogy megnézze, hogyan ünnepelik a karácsonyt az emberek. Levetette hát magát az égről, és szédítő sebességgel süvített a föld felé.
- Odanézzetek! - kiáltották az emberek. - Egy hulló csillag! -
Elnevezték karácsonyi csillagnak. A karácsonyi csillag nagyon ritka, de ha látsz egyet és kívánsz tőle valamit, a kívánságod teljesül.
- Ez igaz? - kérdezte izgatottan a virággyermek. Földanya mosolyogva bólintott és betakargatta.
- Igen, igaz. De most már tényleg aludnod kell. Álmodj a karácsonyi csillagról!
Mikor Földanya egy kicsivel később kiment a szobából, a virággyermek még mindig nem merült álomba. Szobájának apró ablakán át fürkészte az eget. Arról ábrándozott, hogy meglátja a karácsonyi csillagot. Pontosan tudta, mit kívánna tőle. Türelmének meglett a jutalma, mert hirtelen egy csillag száguldott át az égen. A virággyermek utánakiáltott:
- Karácsonyi csillag szeretnék lenni!
Föld alatti szobácskáját egyszerre fény árasztotta el, és ott termett előtte egy varázslatos szépségű virágtündér. Mosolyogva szólította meg a kis virággyermeket:
- A kívánságod teljesül. Mostantól te leszel a gyönyörű piros mikulásvirág, amelyik karácsonykor az emberek otthonában virít. Vörösen sugárzó virágod teljesebbé teszi az ünnep melegét.
A kis virággyermek hálásan tekintett a tündérre, de mielőtt köszönetet mondhatott volna, máris mikulásvirággá változott, és ott pompázott a karácsonyfa mellett.
- Ó! - kiáltott fel a mikulásvirágtündér. - Végre én is megünnepelhetem a karácsonyt, akárcsak az emberek.
német mese nyomán
Mindenkinek szép karácsonyt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése