Elvesztek már a nagy beszélgetések,
az őszinte egymásrafigyelések.
És nem, ezt nem ez az év hozta.
Így vagyunk mi már jó rég óta.
Mert fontosabb lett a képernyőt
bámulni már az ébredés előtt,
fontosabb lett a leírt vélemény
s nem az, amit valóban érez az én.
Arctalanná váltunk az időben.
Nem tudjuk már mi a türelem.
Megszülettek kéretlen bölcsességek,
amiket akarva akaratlan ,,tanulj meg".
És annyira kihaltunk magunkból,
mert nincs, aki őszintén válaszol,
csak tippek vannak, trükkökkel,
de mit is kezdünk így az egésszel(?)
Mert valami van még ott bent,
valami eltitkolt, rejtett rendelet,
ami csak arra vár, hogy megmutassák,
hátha lesznek, akik elolvassák,
s visszahozzák a mindennapot
úgy, ahogy kéne, ami megadatott,
de addig jó lenne újra beszélni,
hogy minden érzés vissza tudjon térni.
Papp Ádám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése