December van…nem számoljuk tudatosan a mindennapokat, csak tesszük a dolgunkat, mégis amikor eljön a December a világ egy kicsit lassabb, csendesebb lesz. Mondhatjuk azt is, hogy megváltozik minden, kint és bent. A kinti sötétség befelé vezet, szinte ordítja, hogy gyújts fényeket. Fényeket kint és bent. Gyertyák izzósorok világítják meg az egyre sötétebb délutánokat. Melegbe burkolózva, meleg italt kortyolgatva várjuk, hogy vége legyen…
December van, és napról-napra közelebb kerülünk a Fény születéséhez, az ünnepi napok fényéhez. Karácsony, A szeretet ünnepe. Jézus születése, a Fény győzelme.
Advent van…készülődünk. Kívül, és belül. Elcsendesedve figyeljük az apró fényeket, gyertyát gyújtunk, és többször emlékezünk azokra, akik már csak a szívünkben léteznek. Valahogy ilyenkor közelebb lépünk a Szellemi világhoz, Istenhez…
…és mert belül ezt érezzük, szeretnénk ünneplőbe öltöztetni a szívünket.
Vágyakozunk a szépre, jóra, elképzeljük, hogy milyen lehetne, ha a didergő, megfagyott szívű világunkban, fontossá válhatna a Jóság, a Szeretet…milyenek lennének a hétköznapok, és mitől lenne más az ünnep?
Állj most meg egy pillanatra és nézz a dolgok mögé, lásd meg a lényeget! Lásd a Fényeket, színeket, az illatokat, engedd, hogy az érzetek, érzések átjárjanak. Engedd be ezeket magadba, hagyd, hogy áramoljanak benned, őrizd meg őket. Legyen a Lényed, személyiséged része mindez. Akard megtartani, akarj vele eggyé válni. Akard a Jóságot megélni, és megosztani, a Szeretetet Fényét meggyújtani a világban!
Váradi Andrea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése