Várok egy estét... Várva- várom.
Pedig rég elszállt ifjúságom.
Száll messze földre, Betlehembe.
Millió csillag ragyog az égen,
De nem világit egy se nékem,
Mit én keresek, az a csillag
Messze, messze, Keleten csillog.
Várok egy estét... minek várom?
Hisz már az élet őszét járom.
Hiába állok én már lesbe,
Nem énnekem szól ez az este.
És várom mégis epedően,
Habár a napom lemenőben.
Várom, mint várták hajdanában
A pásztorok a pusztaságban.
Érzem, szívemnek ifjodása
Ama csillagnak ragyogása,
S unokáimmal összebújva,
Ez estén gyermek leszek újra.
Várok egy estét... Várva- várom,
Reszkető karomat kitárom.
Örüljetek, közeleg az angyal,
A szózatos arany haranggal!
Örülj te is, öreg szívem te!
Új élet száll a keblembe.
Nem érzem már az öregségem
Feltámadott szép gyermekségem.
Benedek Elek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése