Egy régi, kopott padot is megszépít a hóesés.
A tegnapi sáros út is lehet ezüstfényű és mesés.
Fehér paplan alatt szunnyad az álmos, téli erdő.
A lelkünket is öltöztessük hófehérbe és tegyük le a gondokat.
Nem az ajándék a fontos, nem az, hogy mi van a fa alatt.
A családi szeretet, mi számít és gyermekeid mosolya.
Unokáid csilingelő hangja, mikor szólnak; "itt vagyunk mama "...
S te emlékszel arra, a réges-régi karácsonyra.
Mikor anyád és apád még a két kezedet fogta.
A hóesésben sétálva, különös melegség járta át szívedet.
Azóta is azt az érzést keresed, ami útközben, valahol, elveszett.
Polonkai Joli
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése