Egy fa a sok közül, ami azonban más, mint a többi. Mert jelképpé vált. Mert azzá tettük. Jelképez egy ünnepet, egy napot, egy érzést. Üzen. Egész évben üzen. Üzeni a karácsonyt, a szeretetet, a békességet. Amikor ránézünk, a karácsony jut eszünkbe. Fenyődíszekkel, vásárlási lázzal, izgalommal, ajándékokkal, lakomákkal, rokonlátogatással, beszélgetéssel, mosollyal, békességgel, és sokszor békétlenséggel is. Amikor nyári kiránduláson megpillantjuk, ez jut eszünkbe. A karácsony.
Ami egy nap a háromszázhatvanötből. Ám a fenyő mást is üzen. Örökzöldjével üzen. Üzeni, hogy a karácsony nem csak egy nap, nem lehet csak egy nap, nem múlik a huszonnegyedik óra leteltével. Mert a karácsony egy érzés. A szeretet érzése. És ahogy a fenyő zöldje örök, úgy a szeretet is örök. A szívünkben is az. Az kell, legyen. Erre figyelmeztet a fenyő. Egész évben, minden nap. Így válik, így válhat minden nap karácsonnyá. Erre emlékeztet a fenyő.
Csitáry-Hock Tamás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése