Nincs, olyan ember kinek ne hullna a könnye,
mikor Karácsonykor megcsillan a fenyők színes gömbje,
mert azokban a fénygömbökben, arcok élednek,
Karácsonykor tisztán ragyog szeretteink képe,
mert ilyenkor nem vet sötét árnyat a feledés elébe,
hisz emlékeik, vágyálmaik valóságot öltnek,
mintha nem is, Ők, volnának, kik fájva elköszöntek.
Minden színes gömb egy-egy lélek tükörképe,
tükörkép mely szívünkbe van mélyen belevésve,
hogy soha el ne feledhessük, még egy percre sem
kiért ejtünk hiánykönnyet, ezen az áldott ünnepen.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése