Él-e még az Isten?

Él-e még az Isten... magyarok Istene?

Vagy haragra gerjedt népének ellene,

És elhagyta végkép,

Hogy rabló, zsivány had, bérbeszedett csorda

Égesse, pusztítsa, öldökölje sorba

Régi kedves népét?

Él-e még az Isten - az az Isten él-e,

Ki e dús Kanaán országba vezérle

Mint Izráelt hajdan,

Hozván őseinket füstnek fellegében,

Égre felpirosló tűz-oszlop képében,

Véres viadalban?

Él-e még az Isten, - az erős, hatalmas,

Aki elleninken adott diadalmat

Száz-meg-száz csatákon?

Aki ujjainkat kardhoz egyengette,

Nevünket dicsővé, félelmessé tette

Széles e világon?

Él-e még az Isten, ki erős karjával

Megtartott, megőrzött ezer éven által

Egész mostanáig?

Ki annyi veszély közt nem hagyá elveszni,

Töröknek, tatárnak martalékul esni

Árpád unokáit?

Él még, él az Isten... magyarok Istene!

Elfordítva sincsen még e népről szeme,

S az még, aki régen:

Harcra hát, magyar nép! Isten a vezéred:

Diadalmat szerez a te hulló véred

Minden ellenségen.

Arany János

Él még az Istenünk

(válaszul Arany János: ÉL-E MÉG AZ ISTEN? című versére)

Él még az Istenünk,
csak fejünkre másik,
olyan istent tettek,
kinek foga vásik,
minden értékesre,
mit a magyar teremt.
Ez most feladatot,
új kihívást jelent!

Vérben és mocsokban
meglátni a szépet,
új megváltót várunk,
– hátha erre téved.
Akit a megértés,
jó szándék vezérel,
aki utat mutat
dolgos két kezével.

Istenünk, ki ott fenn
bajainkat látod,
kezd el rendbe tenni
e feldúlt világot!
Imánk hozzád száll most
könyörögve kérünk,
emeld fel a porból
megalázott népünk!

Mert mi hiszünk benned,
– nem hagytál el minket.
Támogasd jövőnket,
dicső terveinket!
Küldd el azt, ki képes
az élünkre állni!
Mutassa, hogy tudunk
boldog néppé válni!

Él még az Istenünk,
csak higgyetek benne!
Mert, ha nem így volna,
népünk már nem lenne!
Szeretete árad,
válaszul hitedre,
ha útmutatást vársz,
hallgass a szívedre!
Aranyosi Ervin