Szomorú a Karácsony, mert nincsenek velünk,
azok akik velünk éltek, kiket szerettünk,
s akik létükkel beragyogták azt a földi életet,
Szomorú a Karácsony, és minden újabb év,
mert nem hozhatja vissza a múlt szeretetét,
azt a mélységes szeretetet, ami már akkor elveszett,
mikor az égi csillageső hullani kezdett.
Bármily ragyogó is a díszes zöld-fenyő,
lelkünk mélyén szürke marad, könnyben remegő,
mert a fenyőfa legszebb éke, már odafenn ragyog,
túlontúl világlik, mint a csillagok.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése