A hagyomány szerint december 5. éjjelén – december 6. hajnalán meglátogatja a gyermekeket, s ha az elmúlt évben jól viselkedtek, kisebb ajándékot ad nekik.
Nagyon sok embert megihletett a Mikulás, így sok mű született ebben a témában. Az én Mikulásom ezekből nyújt át néhányat.
Kedves, jó Mikulás bácsi,
neked is van gyereked?
És ahol laksz, ott Lappföldön,
melegít a szeretet?
Amikor jössz, mennyi minden
fér bele a zsákodba?
Ugye te is mindent megkapsz,
mit elképzelsz álmodban?
Ugye neked szót fogadnak
a manók, s a szarvasok?
Ugye nem baj, nem haragszol,
mikor csintalan vagyok?
Ugye idén újra eljössz,
s hozol ajándékokat?
Kipucolom kis csizmámat,
s ablakunkban kép fogad.
Mert rajzoltunk testvérkémmel,
csuda, színes képeket.
Neki is hozz ajándékot,
tudod, Ő is jó gyerek.
Hányat is kell még aludnom,
mire eljössz, s itt leszel?
Remélem, hogy idén látlak,
mert te annyi jót teszel.
Tegnap azon gondolkoztam,
Mikulásnak lenni jó!
Ha felnövök, családomban
minden nap lesz télapó.
Ajándékot öröm adni!
- magyarázzam pont neked?
Öröm látni az arcokat,
hol ragyog a szeretet.
Kedves, jó Mikulás bácsi,
gyere, várunk már nagyon!
Amikor jössz, arra kérlek,
kopogtass az ablakon!
Aranyosi Ervin
Mikulásra várva
Decembernek nagy varázsa
kisgyermekek izgalma,
szobájuknak ablakába
fényes csizma kirakva.
Benne lapul a kis levél,
szívük titkos óhaja.
Ó, Mikulás, csak itt lennél!
- száll mindüknek sóhaja.
Sötét szoba melegében
puha ágyban lapulnak,
félig lehunyt szemmel, ébren
ábrándoznak maguknak:
hátha éppen megpillantják
havas szánját érkezőn,
s látják rajta mennyi a zsák,
teli puttony és csengő.
Mosolyogva elsuttogják
a verset, mit nem unnak,
majd az álom aranyporát
rájuk hintve besurran.
Csodaszépet mutat akkor:
rénszarvasok vezetik,
ablakoknál megáll, pakol,
s csizmák sora megtelik.
Szepesi Zsuzsanna
Lábnyomok
Télapó már sok-sok éve
él a messzi északon,
és mióta ezt tudom, a
Tél a kedvenc évszakom.
Földerít, ha hulla hó, és
újra látom lábnyomát,
s rájövök, hogy puttonyával
ő haladt a tájon át.
Puttonyában tarka cukrot,
s annyi minden mást hozott,
és ahol járz, ott a szél is
napsugárrá változott.
Én kívánok Télapónak
friss derűből nyert erőt,
hogy jövőre újra lássam
lábnyomát a ház előtt.
Bujáki Lívia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése