December. Télvarázs. Eljött! Itt van újra december, az év utolsó hónapja. Valaminek ismét vége van. Fagytündér kopogtat Didergő, zúzmarázó, dérlepte hónap. Betakargatja magát fehér lepedővel. Vad táncot jár a csípős szél, arcot pirosítón. Alszik a természet, téli álom száll a kertekre, a természetre. Milliónyi hókristály csilingel, csikorogva, fagyos tekintettel tekint a vizekre.
Csúsznak az utak, ezüst szálat fon a dér a kopár ágakra, örökzöldekre. Jégvirágok nyílnak az ablakokban, odakint zordan kárognak a varjak, dideregnek a kis madarak. Nagy pelyhekben hull a hó. Fehérbe öltözteti a természetet. Kályha duruzsol, otthonunk melegébe burkolózunk.
Hópelyhek csendes békéje terül ránk, kigyúlnak az adventi fények.
A hónap hatodik napján Télapó rázza teli zsákját. Hideg sóhajjal, fátyolos szemmel zúzmarásra ködringatós, ködös sóhajjal csikorgó éjszakán megérkezik a Mikulás. Zsákjában, puttonyában hozza ajándékait. Csizmákba teszi a mogyorót, az édességet, vagy akár a virgácsot.
A mennyország földre száll a szent napon, karácsony éjszakán, amikor megszületik a Megváltó. Fenyőfák illata árad a szobákban. A lelkekben, a szívekben a szeretet, a szemekben az ünnep fényei ragyognak. A gyermeki álmok valóra válhatnak.
Az utolsó napon elbúcsúzik az óév, bekopog hozzánk az újesztendő – december, január éjszakáján.
Szomorúfűz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése