Nagyszombat

Nagyszombat napján
néma, fájó csend kiált.
Jézus teste a sírban,
édesanyja sír, Mária.

Halott egyetlen fia,
megtörten könnyei hullanak.
A bűnt eltörölte ezzel,
halálával új élet lehet.

Holnap lesz feltámadása,
de az élet folytonossága
nem szűnik meg, ember,
élned úgy kell, ahogy ő tette.

Szeretetre, megbocsájtásra,
békességre, hitre, emberségre,
szerénységre, alázatra,
összefogásra, megértésre.

Ez a húsvét örök titka,
a lélek halhatatlansága.
Isten fiát adta fájdalommal,
tette a kegyelem ajándéka.

Uram, de fáj, értetleneket látok,
szívtelenségre uszító gondolatok,
feladnám sokszor, de lelkem vagyon,
a szeretet az utam, azon haladok.

Nyíljon jóságvirág már,
végső ideje, valaki vár.
Engedd be, nem kér semmit,
csak szeresd felebarátod: ennyit.

A saját lelked van bennem,
értesz akkor is, hisz néma a szám,
hatalmas Istenem, nézz most le reánk,
hozd el a nap békéjét a világnak, kérlek. 
Szebenyi Judit