Az élet nem attól szép, mert minden vágyad teljesül majd. Az a mese, melyet tudjuk jól, álmok írják, de a valósághoz semmi köze. Mert az élet bizony piszok nehéz, és néha bizony megdermed az ember lelke benne. De aztán egyszer arra eszmélsz, hogy ismét mosoly van az arcodon, és érzed az élet minden illatát. És már tudod, hogy néha bizony keserű, van, amikor iszonyatosan bűzlik, de már megérted, hogy a tiéd. És majd felenged a lelked a fagyos dermedtségből és megérted, ez az egy életed van. Ezt élni, megélni, átélni, néha bizony túlélni, maga a feladat. És akkor, abban a szent pillanatban érted meg, a létezés nem elég. Mert nevetni, küzdeni, menni, néha megpihenni, sírni, remélni, hinni és mindig tenni, de soha fel nem adni. Kell! Másként elvesztél.
Todorovits Rea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése