Március idusára

 

Akkor is dörgött, s villámlott az ég,
S millió vízcsepp verte esernyők,
Mint morajló tenger - hömpölygő tömeg
Kísérte a múzeumhoz Petőfit.

Kérték mondja, hogy... rabok nem leszünk,
Hisz rabok voltunk eddig, untalan,
Hol török - német volt igánk fogója,
S mi tűrtük, de nem tűrhetjük tovább.

Ki mondja meg, mi a joga, e kicsiny,
Kárpátok közé költözött népnek,
Ha ő saját maga nem keresi azt,
S nem harcol érte szüntelen.

Hömpölygő zápor, hömpölygő tömeg
Szürke ruhában, eső áztatta,
Mégis örömmel éneklő emberek,
Ki szabadságért meghalni kész.

S hogy kezdet ez, mind tudták,
Hisz ezután már nem állhatni meg.
Le a bitorló, trónülő némettel,
S magyar szabadság virrad fel neked.

Petőfi küzdött, s győzött a nép,
S tiszteli a költőt hős halottjaként.
Meghalt a harcban amit indított,
De eszméje népében örökké lobog.

 Fiatal lendület a néppel karba öltve,
Egy nemzeti érték mai is.
Március idusa volt a kezdete,
De vége talán nem lesz sohase.
Sz. Pál-Kutas Orsolya