A Nő

 

Nőnapra

Mikor a Teremtő egyszer jót akart tenni,
egy Nőt alkotott, kit majd öröm lesz szeretni.
Szépségből alkotta, és sok ezer virágból,
a világmindenség forró csillagporából.
Formálgatta testét nagy-nagy szeretettel,
beletette lelkét sugárzó örömmel.
Majd illatba burkolta öröme okául,
s adta a világnak jósága jutalmául.
Mikor látta művét nagy sikerré válni,
kihirdette azt is, hogy fontos őt szeretni.
S bár ott van az a tövis minden rózsaszálon,
a Nő a legjobb tette ezen a világon.
Majd miután látta, hogy művével mit tett.
Üzent a világnak, hirdette a tettet.
Ezen alkotásom szívvel adtam néktek,
becsüljétek őt meg mindaddig, míg éltek.
Legyen majd egy ünnep, hol elmondhatjátok,
Nő nélkül az élet kín, gyötrelem, átok.
És ha egyszer néktek véget ér az élet,
élteteken túl is őket szeressétek.
Takács László