Húsvét előtt

 Jézus Pilátus előtt
(Munkácsy képe)

Állok merengve, hosszan, áhitattal:
Ez ő! Ilyen volt! Igy képzeltem én;
Álmomban éjjel, elmélkedve nappal
Kerestem arczát; végre föllelém.
Mit a halandó gyönge ismerettel,
Töprengve, könyvekből meg nem tanúl:
Az a te nagy lelkedbe rejtezett el,
Lángelméd érzi öntudatlanúl.
Reviczky Gyula

Kezdet...

Eljött a nap, amit várt a halandók tábora

megérkezett minden idők égi vándora.

Felnőtt, mint vessző száll, hontalan

hallgatta beszédét boldog, s boldogtalan.

Igazság és jogosság járt az útjában,

bűnt nem találsz az ő múltjában.

De eljött az életébe a sötétség napja,

érdemtelenül ráfogták, hogy a gonosznak rabja.

Ezen az éjszakán a bárányok mind hallgattak,

a tett helyszínéről gyorsan elillantak.

Egy maradt csak ott, ki némán állt,

nem kímélve magát, a kegyetlen sorsára várt.

Mindent... kínt és gyötrelmet vállalt teérted,

hogy el ne vessz, és megmentsen téged.

Mikor felemeltetett, akkor is, csak tereád nézett,

a nap végére utol is érte a sötét végzet.

Ekkor ujjongott a tömeg, önhittségben állva:

- Ennek is vége, ez az ügy, végleg lezárva!

De a hétnek első napján új nap kelt fel az égen,

sugarai átragyogtak minden sötétségen.

Ekkor egy kapu nyílott, és az összes akadály ledőlt.

Egy új élet lehetősége nyílt minden ember előtt.

Hát így volt ez egy régi elfeledett korban,

ez az első húsvét története, néhány kusza sorban.

Zsolnai László

Húsvét előtt

Tudta, hogy nincs már messzire az óra,

Hogy nemsokára elvégeztetik,

Szent imájának minden drága szója

Tanítványaiért esedezik.

Kereszt előtt a Gecsemáné kertben

Tudta, hogy mit rejt a kétes sötét,

A csók, a holdas, kékszínű berekben...

És visszatette a Málkus fülét.

Tudta, hogy a Nagy Halál szárnyát bontva

Az égő kínok véres árnya itt,

Hogy már utolsó vacsoráját osztja...

És mossa tanítványai lábait.

Húsvét előtt, nagypéntek éjszakáján

A Kereszt fénye az egekbe nő,

Mert mérhetetlen áldozata árán

A bűnös földet megváltotta Ő...

Kárász Izabella

A Megváltó és a nép

Mártíromságtól fénylik orcád,

Vagyonod csak az égi ország,

De köntösödre sorsot vetnek

És ácsolják már a kereszted.

Irigylik hited és az álmod

S hogy ígértél egy más világot.

Nem vágynak ők az égi szóra,

Igényük sincs a szépre, jóra,

S mert mertél náluk különb lenni,

Ezt nem képesek elfeledni.

Szemedben fájón ég a bánat,

S míg hirdeted, hogy van bocsánat,

Előtted készek ölre menni,

A Júdás-pénzen összeveszni

S hogy halálodat látva látják,

Hát mindezt bőszen letagadják.

Gyűlölni tudnak, nem szeretni

(Nem változik itt soha semmi).

S Te lenézel a keresztfáról

És véded őket minden vádtól.

Bartal Klári

Elvégeztetett

... és mi csak vétkeztünk
és te szenvedtél egyre,
- mentünk vakon az ösztöneink után
de te felnéztél az égre.
- mentünk a gyehenna égő szennyhalmazán,
égett a testünk,gőzölgött vérünk,
- te mentél a fájdalom mázsasullya alatt
s a kínóceánon imádkoztál értünk!
... mi játszottunk s teltek a híú napok,
és kárhozat volt a munkánk és étkünk,
- neked kínból fonódtak éjszakák,nappalok
s magadat adtad fényről,dicsőségről
s szállt a mámor
- te elindultál az egekből s mentél poklokig,
hogy mentsd az elveszetett, s a Golgotáról
eljutottál minden emberig.
... és néztünk reád és felforrt a vérünk,
és kövült a szívünk és konokabban néztünk,
- neked szederjes lett tested,veritékes arcod,
de álltad,álltad a végső,utolsó nagy harcot,
... s míg mi felújjongtunk és lángolt dühünk,
te Istent hívtad,hogy megmentsd lelkünk,
- és zuhogtak a sziklák és hasadott a kárpit,
és jajgatott az élet,látta vonaglásaid
- és felcsapott az öröm,sátáni halleluja,
hogy meghal,meghal,meghal Istenfia,
- s a nap a fájdalomtól lehunyta szemét
s a mindenségre ráhullt a feketeség,
s míg sírt a világ és ernyedten csüggtek
a falevelek
halk suttogás kélt: " Ő volt,igaz volt,
elvégeztetett! "
Horváth Lóránd