Hűs fuvallat lengi át napunk,
márciusnak idusán vagyunk.
Visszatér egy szellem akkoron,
átsuhan vén pesti partokon.
Hűs fuvallat lengi át a tájt,
átérzünk ott mindent ami fájt.
Magyaroknak, sorsa mit hozott...?
közben mennyi álmunk megkopott.
"Talpra magyar!" - zengnek a szavak,
visszhangzanak az ősi falak.
Hol egykor, régen Petőfi szavalt,
újra halljuk a Nemzeti dalt!
Az ős szellem még szívünkben él,
mert a magyar mindig hisz, remél.
Lobogj zászlónk, talpra áll e nép,
és lesz jövőnk, ami újra szép!
Ne tűrjünk el soha rabigát,
úgy szeressük a magyar hazát!
Talpra magyar! - suttogja a szél,
van új tavasz és van új remény!
Szuhanics Albert
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése