Idővel mikor lehervad arcunkról a fiatalos báj,
és megcsillan hajunkban néhány ezüstszál,
szomorúkká válunk, és olykor könnyezünk,
mert rájövünk, mily gyorsan fut el az életünk.
.
hiszen lelkünk ad arcuknak életsugarat,
hogy az a sugár akkor is ragyoghasson majd,
ha már túl közelről látszik a fényes túlsó part.
.
Ezért hát sose búsuljunk, sose bánkódjunk,
hisz aki minket szeret azoknak szépek maradunk.
akkor is, ha barna hajunk ezüstdértől ékes,
s akkor is, ha arcunk báját már ellopták az évek.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése