A kedvesség ott csillog egy ember szemében, pillantásában. De leginkább talán a mosolyában. Nem a fényképek csíííz!-mosolyára gondolok, hanem arra a személyhez szólóra, amely címzetten a másiknak szól, s lehet, hogy nem hófehér fogakat villant elő, de melegít, jólesik, és viszonzásra ösztönöz. A kedvességre nincs pirula, nincs kenőcs, nincs csöpp. Azt sem tudom, velünk született tulajdonság-e, de azt remélem, elsajátítható.
Janikovszky Éva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése