Fogd meg társad kezét, jól nézz a szemébe,
és köszönd, hogy, Isten, téged rendelt melléje,
hisz benned találta meg mindazt, amit keresett,
Ez a kézfogás legyen néktek a biztos menedék,
ha netán elveszíti egyikőtök az élet erejét,
és kétségek közt gondol arra, vajon bírja-e a másik,
ha, Ő, majd végérvényesen elesetté válik.
Előbb-utóbb, egyikőtök, úgy is el fog menni,
akármilyen fájdalmas is, nem tudtok mit tenni,
de, mindaddig, míg mód van rá, míg ez lehetséges,
egymásba font kezeitek, el ne engedjétek.
Kezeitek szorítván majd gondoljatok, arra,
hogy hány évet leéltetek, jóban, rosszban, bajba,
és hány év lehet még olyan mit együtt éltek meg,
ha nem engeditek el a kezeiteket.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése