Csak szerettem volna kicsit boldog lenni
így a télbe fordult alkony idején,
mikor hajunk színe hófehérbe fordul,
Érezni szíved fáradt dobbanását,
miközben lassan ajkaimhoz érsz,
s átadni neked azt a melegséget,
amely a szívemben csak miattad él.
Csak érezni akartam szíved lüktetését,
amikor fáradtan este hazatérsz,
hogy ne fájjon úgy az alkony szürkesége,
mely lankadó erődből egyre többet kér.
Csak veled akartam lenni minden éjjel,
mikor fáradt tested megpihenni tér,
hogy elsimíthassam sápadt homlokodról
a ráncaid, ha már hajad csupa dér.
Csak szerettem volna gyöngülő karommal
karodba bújni, ha érzem, itt a tél,
hogy együtt vészeljük át a hidegséget,
az utolsó percig, ha eljön majd a vég.
Meggyesi Éva
.jpeg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése