Ha boldog vagy, én ébren álmodom
Te vagy a barátom, társam, cinkosom
Melegben frissítőm, hidegben takaróm
Köszönöm neked a bolondos perceket
Hogy még a lelkem is hangosan felnevet
Te még a csendbe is dallamot csempészel
Amit tőled kapok, az már soha nem vész el.
Ahogy a karcsú zongorát simítja a kéz
Olyan érzés nekem, amikor hozzám érsz
Ahogyan a zenész játszik egy hangszeren
Úgy sodródok veled, mint hullám a tengeren.
Hajnalban elsőként köszönt a mosolyod
S a nappali csodákat nekem te okozod
Amerre te jársz, arra gondolatban én is
S ha este újra látlak, felragyog az ég is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése