Nemzetünk imája, magyarok himnusza,
Szatmárnak földjében fogant minden szava.
S immár Kölcseyvel kéretik az Isten,
balsors, viszály után szebb jövője legyen
a sokat szenvedett ősmagyar nemzetnek.
Szent Kárpát bércei, Tisza, Duna tája,
Árpád hős népének vala dús hazája.
Ám véres századok dúlták és szabdalták,
végül más nemzetek birtokába adták
a Nagy-Magyarország fájó kétharmadát.
De nyelvében marad, újul meg a nemzet!
Népe ajkán hordja azt a nagy kegyelmet,
amit a Jóisten vigaszul meghagyott,
oltárára írva egy intő mondatot:
Becsüld hűn és ápold e szent kultúrmagot!
Nyelvnek, kultúrának nem gátja a határ,
bárhol a világban magyarokra talál.
Nemzeti imádság, magyarok himnusza,
egy szívként dobolja az ősi vér szava:
Nemzetünk, kultúránk Isten oltalmazza!
Majzik Ilona
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése