Már nem a vágy a fontos, nem a szenvedély,
ha nem az, hogy társként mellettem legyél,
és tartsd bennem a lelket, ha néha-néha nap,
Fáradt szívünk ma már csak nyugalmat keres,
nem lobbant lángcsóvát nem gyújt tüzeket,
s nem vágyik egyébre csak annyira talán,
hogy kerüljön el minket a fájdalmas magány.
Amíg itt vagy nekem, s én itt vagyok tenéked,
addig ártó tűz ereje pernyévé nem éget,
mert minden egyes napban lesz olyan boldog óra,
amiben ajkad az életet ajkamra csókolja.
Kun Magdolna
.jpeg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése