Tárgyak beszéde

...Éjfélre járt az idő,minden elcsendesedett.A madarak nem énekeltek,a fák nem suttogtak, az emberek abbahagyták a beszélgetést,a világ nyugovóra tért, s akkor megszólaltak a tárgyak.

A szék boldogan újságolta székszomszédjának,hogy egész nap ültek rajta,jól telt az ideje, mert mindig kellett valakinek.Nem sokat értett a tárgyalások szövegéből,de annyit tudott, hogy nélküle nem jöhetett volna létre ez a konferencia, mindenkinek szüksége volt egy székre.

Miért büszkélkedsz- mondta azonnal az asztal.Hiszen az egész összejövetelt rólam nevezték el! Én vagyok kerek és nem te! Körém gyűltek össze az ország okosai,te csupán arra kellettél,hogy valahová leülhessenek. Az iratokat,az utókor által ellenőrizhető lényeget,az én kezembe adták. Miközben azon vitatkoztak,hogy ki a fontosabb,ragyogó arccal rikoltotta az ablak: mire mentetek volna nélkülem? Általam vált láthatóvá az az okos szöveg,amit az asztal körül üldögélő társaság oly buzgón olvasott! A fényességet én engedtem be a szobába. Mit érne asztal és a szék,irat és ember,ha én nem segítek rajtuk?

Te csak ne légy annyira büszke,hunyorogta a lámpa,nem sokra mentek volna a gyülekezet tagjai a te  fényességedtől. Mihelyt megkezdték az előadást engem is bekapcsoltak! Kettőnk fényétől vált világossá a terem,ezt nem tagadhatod!

Milyen beképzeltek a tárgyak,kattogta halkan az írógép.Eszükbe sem jut,hogy én tartottam a hátam az összes szöveghez,minden üzenet rajtam ment keresztül,én voltam a bölcsesség megörökítője, nélkülem nem lett volna mit felolvasni!

Na és mire mentél volna a hátaddal-sziszegte a papír, -ha -én be nem fedem? Mit olvasnának rólad, ha én nem vagyok a takaród? Azért vállalhattad a szolgálatot,mert veled tartottam kezdettől fogva, ezt nem felejtheted el!

Jaj de odavagytok egymástól - sziszegte az indigó, nem hallottátok,hogy az értekezlet kezdetén kijelentették: "három példányban" kell legépelni a szöveget? Te okos gép,te bölcs papír! Talán képesek vagytok három példányt gyártani édes kettesben?

Az ajtó eddig olyan volt,mint egy szilenciumot tartó szerzetes,de ahogy hallgatta a tárgyak vetélkedőjét, türelmét vesztette és közbe kiáltott. Szerencsétlen alakok vagytok mindannyian! Mit képzeltek ti magatokról? -az én engedélyem kellett a rendezvényhez! Minden az én nyitottságomon múlt!

Erre a bejelentésre elszabadult a pokol.Minden tárgy igazolni akarta magát, mindenki tömjénezte saját nélkülözhetetlenségét. Talán máig is vitatkozhatnának,ha nem tör rájuk a hajnal,hogy ráébressze őket az egyetlen igazságra: mindannyiuknak munkába kell állniuk.

..Van,aki szék,van ,aki asztal,van aki ablak,van,aki ,írógép,papír,vagy indigó -és van aki ajtó
...Egyedül egyikük sem boldogulhat.
Enzsöl  Ellák