Hiányzik valaki

Hiányzik valaki 

Lassan itt a Karácsony,

gyertyát gyújtunk szépen,

s vacsorához ülünk

meghitt békességben.

Arcunkról is eltűnnek majd

a könnyek nyomai,

akkor is, ha tudjuk, hiányzik valaki.

Valaki, aki nem ül többé közénk,

nem mosolyog ránk,

s aki nem tölti be melegséggel

a meghitt kis szobát.

Lassan itt lesznek az ünnepek,

s mi arra gondolunk,

addig a jó nékünk, míg egymásé vagyunk.

Amíg átölelnek minket, mikor marcangolva fáj

a szívünket tépdeső keserű hiány.

Lassan itt lesznek az ünnepek,

s mi mind jól tudjuk már,

hogy vannak, kik ott fentről nézik,

hogyan ég lent csonkjaira

pár viaszgyertyaszál.

Ha már nem lehetnek velünk,

kiket nagyon szerettünk,

gondoljunk reájuk, hogy emlékezhessünk

azon napokra és boldog évekre,

melyek szíveinkben vannak

mélyen elrejtve.

Kun Magdolna